Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 8 jon csak.Azután csatlakozzék hozzánk. /Várja kivételével mindenki kimegy./ VÁRJA: /egyedül/ Szóval igy él 5... Felesége... Lánya... Csodálatosan hasonlit... /Fogja a tollat./ /Bőrönddel a kezében Szergej Petrovics lép be./ SZERGEJ PETROVICS: Maga? Maga itt? Hogyan? VARJA: Én... A férjemmel...Ezekkel a papirokkal... Jóestét, Szergej Petrovics. SZERGEJ PETROVICS: Jóestét,Varvara Vasziljevna. /Marija Mihajlovna lép be./ MARIJA MIHAJLOVNA: /az ajtóból./ Kihűl a tea. /Meglátja a férjét/ Szerjozsa! /Az ajtót nyitva hagyva hozzáfut./ /Megcsókolják egymást./ Mama! Nyina! Megjött Szeggej! /Mind előjönnek./ NYINA: Apuka! /Rácsimpaszkodik./ VERA-MAMA: Uramisten! Majd leütött a lábamról. MARIJA MIHAJLOVNA: Hát távirat? Miért nem küldtél táviratot? SZERGEJ PETROVICS: Repülőgépen jöttem. PAVEL NYIKOLAJEVICS: /kefetfog bzergej Petroviccsal/ Szerencsés megérkezést,Szergej Petrovics.Fel nem foghatom,megfogyott-e,meghizott-e... Soha nem tudtam ebben eligazodni.Mi meg beugrottunk Varjusával elutazása előtt., SZERGEJ PETROVICS: Ki utazik el? VARJA: Én,ma.Elhoztam magammal a véleményemet. SZERGEJ PETROVICS: Miféle véleményét? PAVEL NYIKOLAJEVICS: Ne is kérdezze.És egyáltalán,nem lehet rögtön lecsapni egy emberre,alig hogy megérkezett.Szergej Petrovics is ember,Varjusa.O is meginna egy teát az úttól fáradtan... VARJA: A hajtóműjéről.Az észrevételeimet... SZERGEJ PETROVICS: Komolyak? VÁRJA: Igen. SZERGEJ PETROVICS: Hát akkor mondja el két szóban,ha olyan sietos. PAVEL NYIKOLAJEVICS: Varjusa,ez az ember hárpm hónapja nem látta axxagx családját... SZERGEJ PETROVICS: /Várjához/ Mondja el. MARIJA MIHAJLOVNA: Barátaim,gyerünk teázni.Szerjózsa,ha végeztél, jusson eszedbe,hogy a szomszéd szobában vár a családod. /Várja és Szergej Petrovics kivételével mindenki kimegy SZERGEJ PETROVICS: Hallgatom önt. VÁRJA: Olvassa el a következtetéseket...A végén.