Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 45 KRAVCOV: Hogy? Szakítottatok? PLATONOV: Már egy hénapja.Mindennek vége. KRAVCOV: Hu* Nagy kő esett le a szivemről... Vagy hegy a vállamról... De minek tekerted egész idő alatt a nyakamat? Nagyszerű! Annál jobb! Nem tud a Golovin bepiszkítani.Hát elfáradtam veled,öregem.Mintha egész nap követ hordtam volna. PLATONOV: /kivesz}, a hőmérőt/ Ugyanaz. KRAVCOV: Na,mennyi? PLATONOV: Normális. KRAVCOV: Akkor - jó étvágyat kívánok. /Feláll és el./ PLATONOV: /egyedül/ Elkésett boldogság... /felveszi a telefont tárcsáz,vár,azután a kagylót lassan visszateszi a helyére./ ü

lint egy kisfiú,vagy mint egy részeges.A vodkát. /Marija Mihajlovna jön be./ MARIJA MIHAJLOVNA: Mi már meg is ebédeltünk.Neked újból meg kell melegíteni. PLATONOV: Nem kell.Neki vagyok éhes. /Cseng a telefon.

Päätonov fel akarja venni a kagylót, de Marija Mihajlovna megelőzi./ MARIKA MIHAJLOVNA: Tessék... Tessék... Letették./leteszi a kggylót/ Szergej,én nem birom már tovább... PLATONOV: Mi történt? MARIJA MIHAJLOVNA: Én tovább nem birom.Én tanítom a gyerekeket mondjatok igazat.

Ts itt csupa hazugság. Nincs ennek értelme.Akkor ha zugság... Minek kell nekünk akkor együtt élni? PLATONOV: Mása,mit beszélsz? "ű veled tizenhét évet éltünk le. MARIJA MIHAJLOVNA: Igen,leéltünk.Ez már mögöttünk van.De hogy i éljünk tovább? • PLATONOV: Hagyd abba. MARIJA MIHAJLOVNA: /hozzáér a homlokához/ Lázas vagy. /megnézi a hőmérőt/ Harminckilenc hat.Te beteg vagy! A

,yina! / Nyina és Vera-mama bejönnek./ Mama,Szerg§g lázas. VERA-MAMA: Már előre tudtam.-^a nincs étvágya... MARIJA MIHAJLOVNA: Nyina,menj át a rendelőbe,Grigorij Pavlovicshoz,kérd meg,jöjjön át. /Nyina rohanva el./ Vedd magadra a kabátot! NYINA: Ah,ugyan már! /Elszalad/. < MARIJA MIHAJLOVNA: Atviszem a telefonáiak és szólok a poliklinikának.Mama,te add oda Szergejnek a házikabátot és a papucsot./Veszi a telefont és el./