Giraudoux, Jean: Intermezzo; Fordította: Springer Márta; Q 9

-32* haját. A jelenség felbukkan mögötto. 9 a tükörből látja me«-. Szép fiatalember. Bársenyzeka van rajta. Sápadt, csüas arc. Egy pillanatnyi szembesítés, mint néma társalgás. Isabelle leengedi a kis tükröt, újra felveszi, eltüntet egy szeplőt, a nap lenyugvóban a kísértetre süt, aki szenvedni látszik/ •'•saballe

1 Bocsánatét kérek ezért a szeplőért. Kísértet: Eltűnt. Feljött a held. •^sabell«: Hallja , amit az élők mendanak? Minden élőt hall»? Kisértet: Önt hallem. Isabella: Arrnál jobb. Annyira kívántam önnel beszélni. Kísértet: Miről? Isabelle: barátairól, akik az én batátaim is, ebben biztes vagyok'a halottakról, fíessz dolgokat Üud a halottakról? Kisértet: Most kezdődik*. isabelle: Elmondja majd nekem' Kisértet: Jöjjön ide minden este ugyanebben az ürában és elmondom. M4 a neve? •^sabelfe«: A nevem igazán érdektelen. Gondolom, kissé kevésbbé komolyan mondja majd el nekem. wsak nem akarja velem elhitetni, he

öy ők sohasem mosolyognak? Kisértet: Kl az az ők? Isabelle: A halottakról beszélünk. Kisértet: Miért mosolyognának? Isabell«: Hát mit csinálnak, amikor valami mulatságos dolog történik az alvilágban? Kisértet: Mulatságos dolog ez alvilágban' Isabelle: Mulatságos, vagy kedves, vagy váratlan. i

Wert jól tudom, hogy vannak ügyetlen halottak, nevetségesek, szórakozottak? Kisértet: Mit ejtenének el? Min csúszkálnának? Isabelle

1 Azon, ami megfelel az ő birodalmukban a kristálynak, vajy ^narancshéjnak. ..egy omléken,..egy elfelejtett....