Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

ELŐSZÓ A Kültelki Színházak sorozat harmadik kötete egy hosszú ideig működő színházról, az Óbudai Kisfaludy Színház

ról szól. Mint a Városligeti Színkör műsoránál, itt is csak 1934-ig próbáljuk nyomon követni a színház életét, mert a harmincas évek közepétől ezt, s majd a Józsefvárosi Színházat is, Erdélyi Mihály vette át. Ö egyidejűleg vezette három színházát, felváltva játszva három színházában a műsorokat. E füzet foglalkozik a Kisfaludy Színház viszontagságos működésével, 1935-ig. Az óbudai színpártoló egyesület, a napilapok kezdettől fogva pártfogolták a színház működését. (Erről tanúskodnak a korabeli laphírek, melyeket majd idézünk a tanulmányban.) 1936-37-ben már vezércikkekben sürgették az állandó budai színház felépítését, és tiltakoztak a Budai Nyári Színkör lebontása miatt. Buda egész társadalma megmozdult, hogy megteremtse az állandó kőszínházat (ez nem Óbudára vonatkozik). Az 1985-ben a III. ker. Tanács VB kiadásában megjelent Óbuda című könyv egyetlen mondattal intézi el ezt a színházat: "Óbudának egykor színháza is volt. A Kisfaludy Színház 1897-től 1944-ig működött, amikoris tűzvész martaléka lett." Az épületet 1945 után valóban le kellett bontani, de 1945ben a Korona tér 2. sz. alatt Óbudai Népszínház névvel, 1947-ben Óbudai Kertszínpad név alatt, sőt 1949-ben Óbudai Színház elnevezéssel az óbudai mozi helyiségében még mindig kísérleteztek színházzal Óbudán (Sugár Imre, Balogh László).