Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

... Vidáman csilingel az 5-ös villamos a Bécsi úton, majd bekanyarodik a Lajos utcába. Lajos utca 111. Kis földszintes ház. Bemegyünk a főkapuján s a hosszú udvaron át eljutunk a Kisfaludy Színház egykori épületének a helyére. A színészek ezen az udvaron keresztül közlekedtek az öltözők felé. Nincs már öltöző, nincs már színház, de mégis van valami, ami Thália egykori hajlékára emlékeztet. Az egyik kőkerítés oldalán halvány festéknyomok. Ez a fal volt a színpad jobboldala. Most csak kőtörmelékek maradtak az épület helyén." - Ezután az újságíró leírja, hogyan is küszködött a bőrgyárból lett színház. Serly Lajos emeltetett rokokó homlokzattal, 450 fő befogadására, 1897. II. 20-án megnyitotta - a magyar szóért. Az elkeseredett Serly kivándorolt (fia, Serly Tibor évtizedekkel később Bartók Béla barátja lett, ő fejezte be Bartók III. zongoraversenyét). Serly után nevezték el az épületet elátkozott várnak. Kaposi Ernő a munkásságon keresztül akarta meghódítani - a német polgárságot. A munkások bejöttek, a polgárság távol maradt. Az első világháború után a volt bőrgyári színházban tűnt föl Bazsai Lajos, Kűmíves Sándor, Fodor Artúr, Pintér Imre mint népszínházi színész vezette is, de neki sem sikerült. A színigazgatók váltogatták egymást, azután teljesen "befagyott" az egész. A 30-as években - írja Kristóf Károly - 1944-ig az Erdélyi Mihály-tröszthöz tartozott s fércoperetteket játszott. Az ostrom alatt súlyosan megsérült az épület, nem lett volna értelme helyreállítani, így lebontották. .... Nyílván előbb-utóbb sor kerül majd a haladó szellemű állandó budai színház felállítására!" r

>6