Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

sett. A színház oly zsúfolásig telt meg, hogy sokan künn rekedtek; a rendes széksorok mellé pótszékeket tettek, a páholyok mögött állóhelyek keletkeztek, s még a legfelső 'kuckók' is zsúfolva voltak. A csodálatosan telt házat az okozta, hogy a népszínház egyik tagjának, Hilley Edének A pénzhamisítók című eredeti népszínművét adták, s a szerző iránt való szívességből a népszínház tagjai közül Csatái Zsófi, Z. Bárdi Gabi, Gazsi Mariska, Raskó Géza és Várnai Géza részt vettek az előadásban." (Budapesti Hírlap, 1898. VI. 29.) S végül a legnagyobb sikerről, amely ebben a Duna-parti kis színházban megesett: "Nemcsak nyáron volna ez esemény; sőt nagyobb színházban, rendelkezésre álló eszközök nagyobb készletével nagy eseménnyé is nőhetett volna Kövessy igazgató vállalkozása. A dolognak histórikuma az, hogy valahonnan Orosz-Lengyelországból ideszakadt Ó-Budára egy zsidótemplomi énekes. Ez élénken emlékszik azokra a bibliai tárgyú színdarabokra, melyeket az ő hazájában jámbor hitsorsosainak templomában farsangünnep idején a papjelöltek el szoktak játszani és énekelni; az énekrészeket eldanolta egy jó zenésznek, Donath Edének, ki a bécsi konzervatóriumot végezte, s aztán orgonás lett a pozsonyi dómban Laforest mellett, most meg nagy zenei készültsége mellett is csak a Kisfaludy Színház karnagya. Donath először úgy tett, mint egyik-másik dilettáns: leírta az eldanolt melódiát, csak úgy, egy énekszőlamra; aztán elvégezte a dolgát, mint jó karnagy: harmonizálta és partitúrába szedte az éneket és kíséretét, felruházta a szokásos elő-,