Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR Színházi emlékekben Óbuda meglehetősen szegény. A két római amfiteátrum (a katonavárosi és a polgár városi) látványosságai (az egyiknek küzdőtere nagyobb a római Colosseuménál) után csak bizonytalan adatok maradtak fenn a színjátszásról. így az sem igazolható biztonsággal, hogy a 17. század végén - török hatás­ra - árnyjátékokat játszottak Óbudán. A 19. század első harmadá­ban rövid ideig egy jiddis társulat, majd 1849-ben egy vándor­társulat tartott előadásokat. Modern értelemben vett állandó kőszínháza Óbudának nem volt, és ma sincs, de a 19. század második felétől több vándorszíntár­sulat vendégszerepelt itt. 1864-ben Keszy József társulata elő­adta Tóth Kálmán Dobó Katica című történelmi színművét. Társula­tának ismertebb tagjai Muhorai Etel és Doktor Antónia voltak. 1874-ben Kőmíves Imre és Lókai Antal társulata vendégszerepelt. Kőmíves Imre (1839-1921) színész, színműíró, aki társulatával a Városligetben is tartott előadásokat. (Unokája az ismert színész, Kőmíves Sándor volt.) Az egyetlen, viszonylag önálló, fából é­pült színházat Goldberger Imre építtette, és 1892. június 17-én nyitották meg. Igazgatója Károlyi Lajos (1849-1926) színész volt, aki 1891-ben lett színigazgató. Károlyi színtársulata már ját­szott a Bródy Kávéház b an (a mai Szentendrei út 3.), amikor az új aréna építésébe 4 ezer forintot fektetett. A fővárostól is kért anyagi hozzájárulást, amit a tanügyi bizottság támogatott is, de így sem tudta egy évnél tovább Károlyi fenntartani szín-

Next

/
Oldalképek
Tartalom