Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A VÁROSLIGET

A VÁROSLIGET Ma a Városliget benn van a városban, ahogyan Jókai Mór ezt előre megjósolta. Bonfini történetíró szerint már a 13. század végétől "országsátrak" lepték el e vidéket^ és Szent György napjára ide hívták egybe a rendeket, hogy "rendezzék el az ország törvényét és minden dolgát"; az itteni erdőkben vadászgatott Mátyás király. 1514-ben pedig Dózsa György vezéri szállásának adott helyet ez a vidék. A távoli évszázadok emlékeiből kevés maradt fenn, de az utolsó évszázad históriájából már többet tart számon az emlékezet. Ide járhatott ki gyakran Martinovics Ignác védőügyvédje, Grassalkovich herceg fiskálisa, Horváth Jakab, akit óhajának megfelelően az akkori Városerdőben temettek el, 1806-ban. Sírkövére ezt a latin szót vésték: FUIT. Az irodalom szellemóriásainak majd mindegyike versbe vagy regénybe foglalta a Liget világát. Deák Ferenc a Ligetet határoló Ajtósi Dürer sor 19-21. számú épületében töltötte utolsó nyarát; dús fái közt rótta sétáját Arany János, aki a Sugár út első poétájaként írta 1877. szeptember 17-én az Ének a pesti ligetről című versében: Kimentem a ligetbe újra Hosszacska távollét után, 'Hogy lássam: füve, berke, útja Minő hatással lesz reám. Annak találtam most is, ami, (Régóta búvom, s eleget), Úgy összeillünk párosan mi: Kopott ember, kopott liget. Már útja is (kettő viszen ki) Zilált kedélyhez jól talál: Az árnyasabbat sok nép döngi, Es bűzös, mint a döghalál; A másik szép, de hő sugáru, Oldalt paloták és - romok, Kevély, nagy boltokban zsibáru, S dűl Rákosról be a homok. Liszt Ferenc a Hermina-kápolna avatásán maga vezényelte Esztergomi miséjét; gyakori vendége volt itt épült nyaralójának báró