Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR

Az 1929-ben bemutatott Nehéz zsidónak l

en

ni... plakátjain az áll, hogy idegen eszme után írta Erdélyi Mihály, de a cím elárulja, hogy Feld Mátyás keze benne van a bohózatban. A darab tartalma: Kveksilber Salamon (Kabos Gyula) egy jótékonykodó Róbert bácsi, aki az összegyűjtött adományok nagy részét a saját céljaira fordítja. Kitoloncolják az országból, de barátja

;

Kedves Kohn Manó (Ferenczy Károly) garanciát kap, hogy ha száz gazdag becsületes zsidó felelősséget vállal Salamon bácsiért, akkor visszaengedik az országba. Kilencvenkilencet sikerül szerezni, a századik Ferenczy Károly lesz. Kiderül, hogy a száz között sok a rovott múltú, mire azzal fejeződik be a darab, hogy nehéz zsidónak lenni . Talán nem érdektelen Feld Mátyás bohózatírói tevékenységét röviden áttekinteni. Első darabját 1894-ben, A nevető Bu

d

apest címmel mindössze egyszer adták elő. A Blitzweiss Kóbi (1896) 64-szer, a Trilbyk paródia (1897) 157-szer, Az északsarki utazók (Magyar Színház, 1897) 11-szer, A vízfejű család (1898) 34-szer, a Két em

ber tragédiája (1899) 68-szor, az dcska brigadéros (1901) 103-szor, a Kuruc lába Mór (1902) 75-ször, a Bob her

ce

g és Mici he

rcegnő (1903) 54-szer, A hét Sch

l

es

i

nger (1904) 150-szer, a Gül Baba lánykája (1906) 63-szor, A bús özvegy (1907) 189-szer, a Berta panamá

ja (1908) 80-szor, A pesti zsidó (1910) 125-ször, a Szervusz Pest (1916) 93-szor, az Aszfaltbetyár (Budai Színkör, 1904) 90-szer, a Smokk család (1909) 232-szer,' a húszas évektől 1930-ig: Morton, te csalsz! 75-ször, A molnár és hattyúja 50-szer, Ahog

y mi kinézünk! 125-ször, a Mindenki kész ! 130-szor, a Nincs már zsi

dó P

esten ! 170-szer, A meztelen Pest! 42-szer, Az alvó feleség 51-szer, Ez kell Pestnek ! 267-szer, Mersz-e Matyi? 75ször, Nem tudok én zsidó nélkül élni ! 140-szer, Nehéz zsidónak lenni ! 50-szer, végül a Jaj, de kiv

agyu

nk! 35-ször került színre. Feld Mátyás időnként átengedte színházát a munkás színjátszók produkciói számára (Heyer

m

ans Remény, Bánk b

án s t b.) is. Ezenkívül olykor saját produkcióit is átengedte a Népszava akciói számára. Társulatával 1930-ban Erdélyben (Temesvár, Kolozsvár, Brassó, Nagyvárad) vendégszerepelt, de játszotta revüit több vidéki városban is.