Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR

a szegényebb néprétegeknek akart színházat csinálni. A Budapest

i Szín

ház helyárai 1928-ban: Földszinti páholy 12, Erkély páholy 10, Zenekari ülés 4, zsöllye 3, támlásszék 2,50, közép zártszék 2, I. emeleti erkély szék I. rendű 2,40, II. rendű 1,60, zártszék 1, II. emeleti erkélyszék 1,20, zártszék 0,90, páholyszék 0,90 pengő. S Feld Mátyás (sőt apja is!) büszke volt arra, hogy minden nyáron megírta a maga bohózatát, amit (lehet, hogy fellengzősen) revűnek nevezett, de amelyről olyasmiket írtak, hogy ezek a nyári revük tulajdonképpen pesti specialitások, vaudeville-ek.