Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)
A SZÍNKÖR
adásokat, figyelemmel kísérte a politikai eseményeket, melyekre kiválóan reagált műsorával. (Ilyen volt Deréki Antal Drey fuss kapitány című darabjának színrevitele.) A színigazgatók közül elsőnek nyerte meg Eleonóra Dúsét vendégjátékra; az évfordulókat (Petőfi halála, Kossuth Lajos névnapja, születésének 100. évfordulója, Erzsébet királyné halála, Munkácsy Mihály halálakor gyászünnepség stb.) ünnepi előadásokon tartotta meg. A színkör megmagyarosodásának 25-ik, jubileumi előadásán a közönség körében ott ült a notabilitások - az arisztokrácia, a kultuszminiszter, a polgármester, a művészvilág - színe-java. A színpadon pedig a fővárosi színházak igazgatói, az Otthon Kör és az egyetemi ifjúság köszöntötte Feld Zsigmondot babér- és ezüstkoszorúikkal. Nem csoda, ha a meghatott igazgató fogadalmat tett: amíg szemei nyitva lesznek, maga és családja továbbra is a magyar kultúrát fogja szolgálni. Lelkesedése, szívós, egyenletes küzdelme az állandó színház megvalósítására 1909-ben vált valóra. Színházának műsora előbb a Népszínház, majd a Víg-, a Magyar Színház műsorához próbált igazodni. Egyetlen műfajban volt egyedülálló a színháza: fia, Feld Mátyás által írott bohózat-revűk csaknem kizárólag az ő színházában kerültek bemutatásra (kettő a Magyar Színházban, egy a Budai Színkörben került színre). A sokgyermekes Feld Zsigmond különösen büszke volt Irén és Olga leányaira, Mátyás és Aurél fiaira, akik a színi pályán követték, s végső soron nem is hoztak szégyent magas kort megért fejére. A szakma általában nem becsülte, sokan és sokszor gúnyolták, de meg nem vetették, sőt többen szívesen emlékeztek rá, mint felfedezőjükre, színipályájuk elindítójára. Ilyen volt Góth Sándor, aki 1891-ben tizenegy szerepet játszott, Gál Gyula, Beregi Oszkár, Rózsahegyi Kálmán, Gazsi Mariska, Komlóssy Emma köszönte nyílt levélben első szerződését a kedves, dörmögő zsarnoknak, Feld Zsigmondnak. 1938-ban, 90-ik születésnapján írók, újságírók, színigazgatók köszöntötték nagy szeretettel, s ez nem tiszteletkör volt, hanem igaz elismerés egy igazi színidirektornak . A Budapesti Színház tízéves évfordulóját 1919-ben nagy cikkek köszöntötték. "A magyar főváros történetének egy nevezetes