Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR

évek óta nem voltak olyan látogatott előadásai, mint az idei saisonban. Ennek egyrészt az az oka, hogy Feld szerencsés kézzel szerződtette társulatához a vidéki színészet jelesebb erőit, s előadásai a kényesebb műízlést is teljes mértékben kielégítik. Másrészt pedig repertoirja nem szűkölködik értékes és mulattató darabokban." (Színészek Lapja, 1899. VII. 31.) Dr. Incze Henrik Magyar Színészeti (később Művészeti) Almanachja 1902-ben szól először a Vár

o

sligeti Színkör

ről: Az év jubilánsai című rovatában dr. Fridrik Imre írta: "Feld papa is jubilált az idén. Talán nem is illik, hogy ezen a népszerű nevén szólítjuk egy komoly beszámoló keretében, de nem tudjuk gondolatunkban elválasztani a direktort az embertől. Mert ez a kedveskedő kifejezés azt jelenti, hogy ez a magyar színésszé vedlett Schauspieler, ez a Sommertheater-Directorból lett magyar színigazgató nemcsak kitűnő szakember, igazi színésztalentum, de jó ember is, kedveltje a közönségnek, mely szeretetének így ad kifejezést. De ő is nagy szeretettel csügg a közönségen. Legjobban illusztrálja ezt egy közszájon forgó anekdota, amelylyel néha csipkedni szokták Feld papát. Azt mesélik ugyanis, hogy megállította egyszer a próbát, mert az egyik színész nagyon is oldalt állott. - Jegyezze meg magának barátom - szólt így soha nem szabad játszani. Aki jobb oldalon ül, az is fizetett, aki bal oldalon ül, az is fizetett, ez is akar látni, az is akar látni, tehát tessék csak szépen a színpad közepére állni . " 1908-ban Feld Zsigmond a favázas nyári színházat negyedmillió koronáért állandó téli köszínházzá alakíttatta át. A Vágó László építész és Vágó József belsőépítész tervei szerint épült új színház ünnepélyes külsőségek között 1909. VI. 19-én nyílt meg, Fővárosi Városlige

ti Színház néven. (Az építészek tevékenységét csak rajzok és fényképek őrzik. Budapest, 1978. 8. sz. Gerle János.) Ennek ellenében szerződése szerint 40 évig szerzett jogot használatára. A színházat a magyar nyelvű előadások pártolása jegyében a főváros már az 1890-es években is jelentős szubvenciókkal támogatta, amit előbb a Budai Hírlap, majd később Rakodczay Pál (az Óbudai Színkör igazgatója) igen-