Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

1945-ben, röviddel a, felszabadulás után, Ka.ssák Lajos így írt a Városligeti Színkörről a Népszava július 1.5-i számában: „Itt kint a, legendásan hirhedt kőszínházban szűk tér jutott a furcsa, játéknak... voltak percek, talán negyedórák is, mikor elsődlegesen nem az volt a, fontos, amit a szűk térben a, színészek műveltek, hanem a kötetlen emlékezés, amikor Feld papa, valósággal király volt a, ligeti művészetben... ahol olcsó pénzért és a, butítás mákonyával telítetten zajlottak az előa.dások. .. " 1949-ben a Színház és Mozi hasábjain Zsadányi Oszkár „Vidéki őrjára/t Pesten" címmel írt az akkor még működő kültelki színházakról: „írni kell egyszer már erről is. írni őszintén és kertelés nélkül és elöljáróban bocsánatot kérni minda.zoktól a, becsületes és törekvő vidéki színeszektől, akik jogosan sérelmezhetik a, ^vidéki* jelzőt erre a, cikkre. De vidék alatt mi most az elmaradottságot értjük, amivel szerencsére a, földrajzi értelemben vett vidéknél mind ritkábban találkozunk. De amit még a fővárosban látunk azokon a helyeken, ahol ritkábban fordul meg a, színházi kritikus és ahol az illetékesek is langyosabb érdeklődéssel figyelnek, nem kevésbe tanulságos...A Jókai Színkör évtizedeken át a, ligetben honolt, kint a, vurstliban. Itt egykoron, a, polgári színjátszás perifériáján a legrosszabb értelemben vett vurstli-művészet bódította, a, ligetbe tévedt honvédeket. Azóta, a Jókai Színkör közönsége megváltozott, csak ma.ga a, színkör nem. Mert az ma, is ott tart, ahol évtizedekkel ezelőtt: a, művészi mélypontnál, a, szívdöglesztő operettbonviváni románt ikánál, a, szirupos zenével körített bárgyuságoknál. Rendezésről, dramaturgiáról ennél a, műintézetnél soha szó sem volt. Itt az az elv urakodott : a, 5

bakának » a, ,cselédnek' így is jó lesz. És megmaradt új honában, a kálváriát éri Józsefvárosi Színházban is. A Kálvária-tér tájékát, a, színház vidékét valamikor