Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

AZ ISTVÁN TÉRI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE

kedése mellett), mikor a végleges Népszínház megnyílik... Két érdeme mégis van. Egy az, hogy pár kitűnő erőt ismertet meg a főváros közönségével (Vízvári Gyula, Kassai Vidor, Solymossy Elek, Káldy Gyula, Kápolnai tenorista), a másik, hogy alkalmat ad Rákosinak (aki előre bemondja a, bukását) kritikáiban néhány eléggé meg nem szívlelhető igazság leszögezésére. ,...Az emberek nem hazafias erényt gyakorolni, hanem mulatni járnak a színházba!

5 Ez lehet kegyetlen igazság, de igazság. Csak a jobbért hagyjuk ott a jót. Es ez a minden rendű és ajkú tömeg is a Népszínházba lódul majd, s Rákosi épp úgy elbukik, mint elbukott az 'élhetetlen' Miklosy.." Idézzük fel Kassai Vidort is, aki Emlékezéseiben xgy ír: „A mai (1901) Andrássy út nem volt még akkor (1872) készen. Ez (mint tudjuk) a lipótvárosi Szt. István bazilikájával csaknem szemben, a Váci-körútból (akkor: Váci út) indul ki; keleti egyenes irányban halad, egész a Városligetig s végződik a képzőművészet csarnoka, meg a most (1901) épülő Szépművészetek Múzeumának palotájánál. Az Andrássy-út (kezdetben: Sugárút) elején (úgy körülbelül az egész út hosszának nyolcadrészén) áll ma a Magy. Kir. Operaház. - E helyen azelőtt, jó nagyocska tér volt, többnyire földszintes vagy egyemeletes házakkal környezve: Hermina-tér volt a neve, de Schiffmannsplatznak is hívták, mert ott voltak körül az ócskátok üzletel. Én is vásároltam ott viselt öltönyöket, kezdő színész koromban, még Budáról. Volt a téren egy kis német színház vagy orfeum is. Hogy mikor keletkezett, azt nem tudom, de ekkor (1872) úgy hívták még: Hermina-téri színház, - noha, a, tér már nem volt meg. Talán még ma is ott van a, kis színház, szemben az Opera keleti oldalával (mert oda esett). E kis színház lett volna ama hely, melynél szerződést kaphattam volna, mert akkor már magyar előadásokat (talán: is) tartottak