Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

A peremvárosok közül Újpest népességszáma a kiegyezést követő harminc év alatt állandóan és egyre rohamosabb tempóban emelkedett. Újpest kezdettől fogva, saját iparral rendelkezett, a, városiasodás élén állt. A kilencvenes évekre meggyorsult az útburkolás, és az utcák rendezése, kiterjedt a, csatornázás. Egy ponton nem tért el Budapesttől: a, város lakásainak túlnyomó többsége szoba-konyha-kamrából állt, s a, vízellátás sem volt megold1 va,. Újpest színészetére vonatkozóan az első adat 1863-ból való, ekkor Keszey József színtársulata jó fogadtatásra, talált. Két társulat is játszott a, Schaffer-féle vendéglő nagytermében, s 1876-ban megkezdődött a színház építése Wolfner Lajos telkén. Az 1886-ban megnyílt Colosseumot Jakabffyné Krecsányi Katalin és társulata nyitotta meg. Az Éden Színház Böhm Henrik alkotása,, 1911-ben színpadát és nézőterét átalakították. Ezután Papir Sándor nyitotta meg Újpesti Népszínház néven. Papir korai halála, után a Theatrum Rt Pöldessy Vilmost bízta meg az igazgatással, ma.jd több igazgató próbálkozott megnyerni a közönséget. 1920tól ,

Blaha, Lu.i za. Színház a, neve. Az 1912-es Színházi Hét riportere így írt: „...Bizonyos tendenciával valljuk az újpesti színházat Budapest kültelki színházának, szemben avval a, tendenciával, amely Újpestet vidéknek tartja,. Újpest vidéki volta igazán formális valami, ellenben minden ízében Budapesthez tartozik."