Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

De mert éppen a Városliget volt az, melyben a nagyvárosias tömegszórakoztatás új polgári-városi formái mellett ott éltek a kifejezetten külvárosi formák is, sor kerül a Magyar Műszínkör működésére is. A kerek nézőterű krajcáros cirkusz épületét 1896-ban vásárolta meg Galó György és Szalkay Sándor színész. Galó György a Népszínháznak kezdettől főgépészmestere volt, s mint ilyen sok praktikus gépezetet konstruált. Számos vidéki színházat szerelt fel. A Műszínkör fából ácsolt épületét süllyesztőkkel, mennydörgést, szélvészt, záporesőt utánzó gépekkel látta el, így nagy hatással mutathatta be látványosságait. A Műszínkör volt az első délutáni színház, mely húsz és negyven filléres belépődíjért egyfelvonásos színdarabokkal váltakozó ének- és táncszámokat játszott. Egyes régi piáltátok ötven-ötven műsorszámot is meghaladó darabjainak tematikájában szinte kitapintható az aktuálisan friss, humoros-borsos, profán-vulgáris, a kisember szájaíze szerint kevert társadalomkritika. Később áttért a háromfelvonásos színművekre, s hatszáznegyven férőhelyes színpadán évente harmincöt-negyven darab került bemutatásra. A Népszínház bukása után(l908) az egyedüli színház, amely rendszeresen műsorába illesztette a már-már kihalóban lévő népszínművet. Úgyszólván fogalom lett, mely nemcsak színészgenerációkat, de közönséget is nevelt. Az akikor még teljesen elhanyagolt angyalföldi lakosság találta meg benne kultúrigényei kielégítését. 1896-ban a Feszty-körkép épületében kezdte meg működését a Jókai Színkör. Eleinte mutatványos, majd kabaré előadásokat tartott. 1913-tól Szász János az igazgató, aki a Eeszty-csalad tagjaival részvénytársasági alapon vezette. Evenként hetven darabot játszott, köztük négy-öt eredeti bemutatóval, átlag négyszázhetven előadásban. 1927-től színháznyitási engedélyt nyert, ettől kezdve saját