Pifkó Péter: Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom megyei Levéltárban, 1816-1944 (Színháztörténeti füzetek 74., Budapest, 1983)

BEVEZETŐ TANULMÁNY - BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A színháztörténet a magyar művelődéstörténet szerves része. Alapjait a XVIII. század végén Endrődy János, majd a XIX. század végén idősebb Szinnyei József és Székely József vetette meg. Az ő nyomukban munkálkodtak tovább az országos színháztörténeti monográfiák irói: Bayer József, Váli Béla, Pukánszkyné Kádár Jolán, Staud Géza, Mályuszné Császár Edit. Az emiitett kutatók a magyar színháztörténet valamennyi forrását felhasználták a pillanatok művészetének felidézésére. Munkáikban jelentős helyet kaptak a levéltári források. A vidéki színészet történetét feldolgozó monográfiák néhány kivételtől eltekintve teljesen figyelmen kivül hagyták a levéltárakban található színházi iratokat. A színészek naplói, a könyvtárakban található színlapok, zsebkönyvek, almanachok, hírlapok feldolgozása csak részben nyújt képet a magyar színészetről. Teljessé egy színháztörténeti munka a levéltári források feldolgozása után válik. A levéltári források segítségével bepillanthatunk a társulatok életébe, hétköznapjaiba. Megismerhetjük kapcsolataikat az őket támogató vagy éppen elutasító hatóságokkal. Az Országos Levéltár, a Fővárosi Levéltár, a Ráday Levéltár és egyéb családi levéltárak forrásain kivül bőségesen találhatunk iratokat a megyei levéltárakban is. Már a XVIII. század végéről olvashatjuk az egyes megyék feliratait a Melytartótanácshoz és felhívásait a vármegyékhez, amelyek a magyar nyelv pártolására, a színházi mozgalom támogatására hivták fel az országgyűlés és a vármegyék figyelmét. A XIX. századtól a vánd *>rtársulatok pártfogást reméltek a vérmegyei és városi törvényhatóságoktól. Ezért a vármegyei és városi iratanyagokban a színházi iratok száma megnőtt. Célunk feltárni és bemutatni a Komárom megyei Levéltár őrizetében lévő és Esztergom város színészetére vonatkozó iratokat. 3