Pifkó Péter: Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom megyei Levéltárban, 1816-1944 (Színháztörténeti füzetek 74., Budapest, 1983)

BEVEZETŐ TANULMÁNY - IV. SZÍNHÁZI IRATOK 1918 és 1944 KÖZÖTT

sa után a városi közigazgatás a dualizmus korában kiépitett törvényhatóságokra támaszkodott. A trianoni békekötéssel Esztergom és Komárom vármegye Dunától északra fekvó részét Csehszlovákiához csatolták. E vármegyék Magyarországhoz tartozó területét az 1923-as Nemzetgyűlés 35. törvénycikkével Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék néven összekapcsolta. A városok jogállását az 1929. 30. törvénycikke szabályozta. A szabad királyi rendezett tanácsú városok, köztük Esztergom is megyei város elnevezést kaptak, szervezeti felépítésük megváltoztatása nélkül. 1930-tól Esztergomban a képviselőtestület szabad királyi megyei városként tartotta közgyűléseit a polgármester elnöklete alatt. A szinházi ügyek intézése is a polgármester fennhatósága alá tartozott. A színigazgatók kérvényeiket 19 29-ig vagy a város tanácsának, vagy a polgármesternek cimezték. 1929 után a Polgármesteri Hivatalhoz vagy magához a polgármesterhez szólt a kérvény. A polgármesteri iratok között találunk adatokat 1924-ból a szini bizottság megalakulásáról. A bizottság - szinház nem lévén a városban - a szintárulatok műsorával, valamint a segélyek odaitélésével foglalkozott. A trianoni békekötés után tovább romlott a szinigazgatók helyzete. Az elcsatolt területekről több társulat jött Magyarországra. Ezért szaporodtak a Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott kérvények, s egyre gyakrabban kellett elutasitani a játszani kivánó társulatokat. A nehéz helyzetben tovább szigoritották a szini kerületi rendszert oly módon, hogy a színigazgatóknak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium csak bizonyos területekre, meghatározott városokra adott ki játszási engedélyt. Ehhez előzetesen kikérték a város és az Országos Szinészegyesület véleményét. Mégis ritkán jött be az az igazgató, akinek Esztergomra szólt az engedélye. Növelte az iratok számát, hogy ilyenkor az Országos Szinészegyesület mást ajánlott a kijelölt helyébe, általában közepes vagy gyenge társulatokat. Rendszeressé vált, hogy az igazgatók a játszási engedéllyel egyidőben segélyt vagy legalább a vigalmi adó elenge13