Somorjai Olga: Beregi Oszkár (Színháztörténeti füzetek 72., Budapest, 1983)

törvények őt is leparancsolták a színpadról. Ekkor csatlakozott az OMLXE /Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület/ társulatához. Ez a "száműzöttek színháza" a Goldmark Teremben működött, zártkörű közönség részére tartott előadásokat. Kivételes jelentőségű személye ellenére ő volt ennek az összeverődött társaságnak a művészi munkát legalázatosabban szolgáló tagja. /Amint Emster Dezső, a Metropolitan ittrekedt basszistája is./ 1965-ben irt levelében így nyilatkozott erről az időszakról: "... nem kell szégyellni magunkat. Shakespeare Hamletjével kezdtem és Madách Mózesével fejeztem be szereplésemet a Goldmark Szinpadon, és közben a magyar irodalom kiválóságainak müveit mutattuk be. " Ismét az ország elhagyására kényszerült. Csak 1945-ben jelentkezett újra Szegeden, ahol már játszott a színház. Amint azonban a főváros is felszabadult, ő megint régi otthonába, a Nemzeti Színházba tért vissza. 1946-ban megkapta a Nemzeti Színház örökös tagja megtisztelő címet. Ugyanaz a Kárpáti Aurél, aki a dicséret hangján írt Hamletjéről, a Szent Johanna Warwickjáról ezt írta: "... a Shaw-i realizmussal szöges ellentétben állt az a hamis romantikába ágyazott, érzelemtől független fuvolázás,amely a nemes gróf alakját ezúttal bántóan modorossá, a szép múltú művész e szerepben kLvül maradó alakítását pedig szinte elviselhetetlenné tette." Beregi Oszkár újra elhagyta az országot, előbb Argentínában és Chilében, majd újra Hollywoodban próbált szerencsét. Itt dolgozott 1965-ben bekövetkezett haláláig. Pályájának erről a korszakáról már csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Beregi Oszkár nagy színész volt, aki a 19. és 20. század igényeit ötvözte egybe, szavaló modora mintegy átmenetet jelentett a régebbi és modem színjátszó stilus között. Hosszú pályája során együtt játszott a Nemzeti Színház sok nagy művészével: Jászai Marival, Szacsvay Imrével, Gyenes Lászlóval, Márkus Emil iával és a többiekkel. Kritikusai mély, szép orgánumát, az érzelmeket árnyaltan kifejező előadásmódját, beszédtechnikáját dicsérték. Vándorszínész volt. A szónak abban az értelmében, amely a vándorlást ország, kontinens, nyelvi határokon keresztül értelmezi. Kétnyelvű színész, s a sors és a történelem sajátos játéka folytán élete végén már háromnyelvű is talán. Művészetét, melynek olyan kiemelkedő teljesítményei vannak, mint Romeo, Hamlet, Ádám, Prinzivalle, Osvald Alving stb. pályatársaihoz hasonlóan néhány filmszalag őrzi az utókornak.