Somorjai Olga: Beregi Oszkár (Színháztörténeti füzetek 72., Budapest, 1983)

törvények őt is leparancsolták a színpadról. Ekkor csatlakozott az OMLXE /Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület/ társulatához. Ez a "száműzöttek színháza" a Goldmark Teremben működött, zártkörű közönség részére tartott előadásokat. Kivételes jelentőségű személye ellenére ő volt ennek az összeverődött társaságnak a művészi munkát legalázatosabban szolgáló tagja. /Amint Emster Dezső, a Metropolitan ittrekedt basszistá­ja is./ 1965-ben irt levelében így nyilatkozott erről az időszakról: "... nem kell szégyellni magunkat. Shakespeare Hamletjével kezdtem és Madách Mózesével fejeztem be szereplésemet a Goldmark Szinpadon, és köz­ben a magyar irodalom kiválóságainak müveit mutattuk be. " Ismét az ország elhagyására kényszerült. Csak 1945-ben jelentkezett újra Szegeden, ahol már játszott a színház. Amint azonban a főváros is felszabadult, ő megint régi otthonába, a Nemzeti Színházba tért vissza. 1946-ban megkapta a Nemzeti Színház örökös tagja megtisztelő címet. Ugyan­az a Kárpáti Aurél, aki a dicséret hangján írt Hamletjéről, a Szent Johan­na Warwickjáról ezt írta: "... a Shaw-i realizmussal szöges ellentétben állt az a hamis romantikába ágyazott, érzelemtől független fuvolázás,amely a nemes gróf alakját ezúttal bántóan modorossá, a szép múltú művész e sze­repben kLvül maradó alakítását pedig szinte elviselhetetlenné tette." Beregi Oszkár újra elhagyta az országot, előbb Argentínában és Chilé­ben, majd újra Hollywoodban próbált szerencsét. Itt dolgozott 1965-ben bekövetkezett haláláig. Pályájának erről a korszakáról már csak szórvá­nyos adatokkal rendelkezünk. Beregi Oszkár nagy színész volt, aki a 19. és 20. század igényeit öt­vözte egybe, szavaló modora mintegy átmenetet jelentett a régebbi és mo­dem színjátszó stilus között. Hosszú pályája során együtt játszott a Nemzeti Színház sok nagy művészével: Jászai Marival, Szacsvay Imrével, Gyenes Lászlóval, Márkus Emil iával és a többiekkel. Kritikusai mély, szép orgánumát, az érzelmeket árnyaltan kifejező előadásmódját, beszédtechni­káját dicsérték. Vándorszínész volt. A szónak abban az értelmében, amely a vándorlást ország, kontinens, nyelvi határokon keresztül értelmezi. Kétnyelvű színész, s a sors és a történelem sajátos játéka folytán élete végén már háromnyelvű is talán. Művészetét, melynek olyan kiemelke­dő teljesítményei vannak, mint Romeo, Hamlet, Ádám, Prinzivalle, Osvald Alving stb. pályatársaihoz hasonlóan néhány filmszalag őrzi az utókornak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom