Cenner Mihály: Tőkés Anna (Színháztörténeti füzetek 68., Budapest, 1980)

szokott lenni. S hány királynőt játszott még! Gertrud, Hamlet anyja érzéki és megrettent; Gertrudis a Bánk bánban gőgös és magabiztos: "Uralkodás, parancsolás..." - zengte csodálatos hangján. Erzsébet királyné a III. Richárdban, amelyet Tőkés Anna művészete emelt főszereppé; Phaedra, Klütaimnésztra /Magyar Elektra/, Iokaszté /Oidipusz király/ megannyi emlékezetes állomás egy nagy szinészi pályán. Tőkés Anna alakitó művészete kisebb, sőt epizódszerepekben is megmutatkozott. A Salemi boszorkányok Rebeka Nurse az ő megformálásában nagy szereppé változott, szinte villanásnyi jeleneteiben is emlékezetes maradt, Garcia Lorca Bernarda háza Bernardajaként egy egészen más jellegű asszonyalakot állitott szinpadra. Sötét, kemény, királynői indulatú és bigott polgári érzésű asszony volt; feltétlen engedelmességet követelő, önmagán, környezetén, családján, embereken és állatokon is parancsoló, a maga körében mégis nagystilü asszony. A sokarcú és soklelkü szinésznek egy teljesen uj arcát és lelkét mutatta meg ebben a szerepben. Az I960-61-es szinházi évadról Nagy Péter, az egyik legtekintélyesebb irodalmár és kritikus igy irt: "Végül egy sóhaj: hogyan lehet az, hogy olyan rendkivüli tehetség, mint Tőkés Anna, ebben az évadban szerep nélkül maradt? /s nem ez az első ilyen évad!/ Nem vagyunk szegények tehetséges színészekben, de ha százszor ilyen gazdagok lennénk, akkor is érthetetlen, hogy rendezőink, színházaink nem fordulnak hozzá, nem igyekeznek számára - s ezáltal önmaguknak - lehetőséget keresni. Minden eredménye, szép estéje mellett hiányos az az év, amelyben nem élvezhetjük Tőkés Anna uj alakitását." A sóhaj és a kritika jogosult. Mintha a kritikus előre érezte volna, hogy a sorstól már nem sok lehetőség adatik Tőkés Anna számára, mert hosszan tartó, súlyos betegsége miatt azután már csak egyszer léphetett szinpadra; Iokaszté volt utolsó szerepe az Oidipusz királyban, 1962. március 16-án. Az ember tragédiájának évtizedeken át és a Szegedi Szabadtéri Játékok megindulásától is, legkitűnőbb Évája, a született magyar Shakespeare-szinésznő, aki az emelkedett stilust és a