Cenner Mihály: Hegedűs Gyula (Színháztörténeti füzetek 64., Budapest, 1979)
HEGEDŰS GYULA A naturalista magyar színjátszás legmarkánsabb képviselőjének színészi pályája a mult századi romantikával kezdődött: megszökött hazulról, hogy szinész lehessen. Kereszté ly Jánosné kicsiny vándortársulatához szegődött, s a dunántúli falvakat járva a gyakorlatból sajátította el a színészet alapelemeit. Rövidesen azonban belátta, hogy megfelelő tanultság nélkül csak ripacskodás, amit produkál, s nem művészet. Ezért 1889-ben beiratkozott a Színművészeti Akadémiára /a Színházművészeti Főiskola elődje/, s már a vizsgaelőadásokon is sikerrel szerepelt. Két évet tanult a Színművészeti Akadémián, s bár oklevelet nem szerzett, 1891ben Pesti Ihász Lajos és Dobó Sándor társulatánál kezdte hivatásos színészi pályáját. Az első három évet szinte lehetetlen követni, mert a kor szokása szerint egyik vándortársulattól a másikhoz szerződött. Járt Szolnokon, Pápán, Debrecenben, Pozsonyban, Budán, Székesfehérvárott, Zomborban, Baján, Aradon. 1894 márciusában Ditrói Mór szerződtette a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Itt játszott szerepei - néhány fellelhetetlen szinlap kivételével - az Országos Széchényi Könyvtár Színházi Osztályának szinlaptárából rekonstruálhatók voltak. Két év alatt 186 uj szerepet játszott, eleinte természetesen műsor darabokban, de nemsokára már bemutatókon is megtalálható Hegedűs Gyula neve. Szerepköre a legszélesebb volt: Shakespeare hőseitől, vagy komikus alakjaitól, a drámákon és társalgási színmüveken át, az operettekig mindent