Alpár Ágnes: Oláh Gusztáv /1901-1956/ tervezései-rendezései (Színháztörténeti füzetek 58., Budapest, 1957)

rendelkezésére álló eszközökhöz képest igazán monumentálisan és a legnagyobb leleményességgel oldották meg, úgyhogy a rendező legmerészebb intencióit is megvalósították. Soha még a Népszínház szinpada nem mutatott ilyen méreteket és nem nyújtott ilyen lehetőségeket. Minden diszlet uj és stiljében teljesen egységes, egyszerű, de a csoportok és tömegek réven gazdaggá és szinessé válik. /Hevesi Sándor: Az ember tragédiája misztériumszinpadon. Magyar Szinpad, 1926. X. 29./ Tehetsége a hivatalos és szakkörök részéről gyors elismerésben részesült, s Kéméndy Jenő halála /1925/ után mestere helyére került mint szcenikai felügyelő. 1927-ben már az állami szinházak szcenikai főfelügyelőjévé nevezték ki. 1928-ban tagja - ifj. Gaál Mózes, Losonczy Dezső, Németh Antal, Pünkösti Andor, Rékai András, Tiszay Andor, Tolnay Pál társaságában - a Szinpadmüvészeti Stúdiónak. Ez a Stúdió 1928. április 27-én este 11 órakor a Zeneművészeti Főiskola kamaratermében Shakespeare-estet rendezett. A bevezetőt ifj. Gaál Mózes irta, rendezte Rékai András, a díszleteket pedig Oláh Gusztáv tervezte. A Nemzeti Szinház igazgatósága a szinház 9o éves jubileuma alkalmából uj előfüggönyt készíttetett a Kamaraszínház részére Oláh Gusztávval. A függöny a magyar nemzeti színjátszás fontosabb épületeit vetitette a közönség szeme elé: középen a régi Nemzeti Szinház, a balsarokban fönt a Német Szinház, jobbra fönt a Várszinház, a balsarokban lent a Rondella, alul jobbra a Budai Nyári Szinház. Pályája első évtizedében díszleteket és jelmezeket tervezett. Díszletei sokszor tükrözték a hazánkban különböző erővel jelentkező, váltakozó képzőművészeti áramlatokat, többek közt Bakst szcessziós festőiségét, Gordon Craig hatását /

Fidelio

/ az expresszionizmust /

A kékszakállú herceg vára/

. De számára mindig az előadandó mü jellege