Alpár Ágnes: Oláh Gusztáv /1901-1956/ tervezései-rendezései (Színháztörténeti füzetek 58., Budapest, 1957)

a Szinház és Filmművészetben /Az opera-előadások realizmusáért - 1952; Az operaénekesek mozgáskultúrájáról - 1952; Az opera rendezési és játékproblémáiról - 1955/» a Táncművészetben, a Szovjet Kultúrában számolt be moszkvai útjáról, folyóiratokban, napilapokban stockholmi vendégrendezéséről. Néhány tanulmánya és előadásának kézirata maradt fenn hagyatékában /Az opera mint műfaj, A szonáta és a szonátaforma, A szinpadmüvészét és képzőművészet kapcsolata - előadása a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület 1955. V. 4-i kultúrestjén; a Moszkvai Akadémiai Nagy Szinház szervezetéről, A mozgás művészetéről, Az operai színjátszás speciális problémái stb./. Nem volt egyszerű időrendbe szedni tervezéseit-rendezéseit: szinlapon az első években szinte sohasem szerepelt; eleinte Kéméndy Jenővel, Márkussal közösen. Ezekben az években nem volt szokás szinlapon kiirni a díszlettervező, sőt még a rendező nevét sem. A -^agyar Szinpad előzetes híreiben mindig közölte a tervezőt is, például 1926-ban a Szent Ferenc oratórium operaházi bemutatója alkalmából előzetes nagy cikkekben közlik, hogy Márkus László rendező egy Giottofreskó alapján konstruálta meg a szinpadi beállítás gyönyörű képét, amelyhez ifj. Oláh Gusztáv tervezett stilusos díszleteket. A szinlapon azonban csak ennyi állt: "A szinpadi képet Márkus László tervezte." De nem szerepelt az 1926-os Tragédia-felújítás szinlapján sem a neve, holott hetekkel a bemutató előtt nagy cikkekben foglalkoztak az újszerű misztériumszinpad megalkotóival. A legtöbb ezekben az években, ami róla található, Kárpáti Aurél kritikái a Pesti Naplóban, de ő is mindössze ennyit irt* "Az artisztikus díszleteket Oláh Gusztáv tervezte." Ezért munkásságának adattári összeállítása igen körültekintő munkát igényelt; nem elégedhettünk meg a színlapok átvizsgálásával, hagyatékának megtekintésével, hanem a napilapok, folyóiratok kritikáit is végig kellett olvasni.