Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Színháztörténeti füzetek 46., Budapest, 1966)

A BUDAI NYÁRI SZÍNKÖR Csaknem egy évszázadon át a budapesti színházlátogató közönség kedvelt szórakozó helyéül szolgált a Budai Nyári Szinkör. A Krisztinaváros egyik szép kertjében állott ez az aréna. A pestiek is szivesen látogatták, mert a szinházpártolás egyúttal alkalmul szolgált némi kirándulásra, sétára. E szinkör keletkezése előtt is működött már szinház Budán, a Várszinház. Itt több izben működött magyar társulat /Kelemen Lászlóé is/. Különösen nevezetes az az Abauj megyéből idekerült társaság, amelyik 1833-1837-ig játszott s tagjai, Bartha, Egressy Gábor és Béni, Páncsy, Lendvay, Megyeri, Szigligeti, Szentpéteri, Kantomé, Lendvayné, Laborfalvi Rózsa nagyrészt átkerültek az újonnan megnyilt Nemzeti Szinházba. Utánuk, 1837 húsvét napján a német szinészet költözött be új igazgatójával, Nötzl Fülöp volt temesvári és nagyszebeni színigazgatóval, aki azonban az öt évre engedélyezett bérletet nem birta tartani s 1842-ben a helytartó tanács engedélyével társul maga mellé vette Huber Ignác temesvári színigazgatót. Az ő igazgatásuk alatt keletkezett a Budai Nyári Szinkör. Működése folyamán Nötzl belátta, hogy a nyári hónapokban lehetetlen a Várszínházba közönséget toborozni. Ezért a Krisztinavárosban, a Fő utca 341. szám alatt állott Schnürch Ignác-féle, az "osztrák császárhoz" címzett házban egy kis színkört rendezett be 1838-ban. Ez annyira ideiglenes jellegű volt, hogy előadás után mind a szinpad, mind a nézőtér berendezését egy közeli raktárba vitték, majd ujabb alkalomkor ismét felállították. Nötzl és Huber jó üzletet csinálhattak, mert az utóbbi csakhamar nagyobb vállalkozásba kezdett, persze egyedül.