Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Színháztörténeti füzetek 46., Budapest, 1966)
Sebestyén Géza, a pesti Városi Színházzal, majd a miskolci színházzal egyidejűleg 1936. április 2-án bekövetkezett haláláig igazgatta a Budai Színkört. Halálával lejárt a szinház bérlete, bár az évadot Sebestyén fivérei, akikkel eddig is együtt működött^ megkezdték és be is végezték. 1936 VIII. 24-én az Országos Szinészegyesület elnöksége azzal a kéréssel fordult Budapest polgár mesteréhez,hogy a budai nyári szinház adassék vissza évtizedeken át volt birtokosának,a vidéki színészetnek. A beadvány hangoztatta, hogy a magyar vidéki színészetnek hosszú időn át jelentős állomása volt Buda, amelynek visszaszerzése nemcsak művészi, de anyagi szempontból is fontos lenne, mert ezzel egy arra érdemes nagy vidéki társulat otthont talál a nyári időszakban a Budai Szinkörben, viszont az ily módon felszabadult nyári állomást egy másik arra érdemes társulat foglalhatná el. Ebben az ügyben a kultUSZzn miniszter is pártoló leiratot intézett a polgármesterhez. * Minthogy a főváros tanácsa a kérést nem teljesítette, az Országos Szinészegyesület elnöke. Tihanyi Béla küldöttséggel tisztelgett a polgármesternél, kérve, hogy ha a Budai Szinkör nem szerezhető vissza,akkor legalább tegyék kötelezővé, hogy az pótfilléreket szedhessen a vidéki szinészek és nyug'dijas színészek tagjai java— ra.51Ezt a kérést sem teljesítette a Főváros Tanácsa, hanem elrendelte a szinkör lebontását.Tette pedig azzal az elgondolással, hogy mihamar új színházat épithetnek Budán. Ezekben az években ugyanis már megindult a részvényaláirások gyűjtése a Dérynéről elnevezendő budai állandó szinház érdekében s megvolt a remény rá, hogy az épitkezés az arra a célra kijelölendő helyen megindulhat. Ezért 1937 májusában a sajtó már arról cikkezik, hogy a Főváros a Színkört lebontatja. 5 ^" A nyári évadra a főváros a színházat már nem adta bérbe. A lebontás ténnyé vált. S az a szinkör, amely annyi viharnak ellenállt, elhordták mögötte egy városrészt, egy népes kerületet tettek a földdel egyenlővé s mégis mindig roskadásig megtelt májusi nyitásakor, most maga is áldozatul esett egy idő előtti elhatározásnak. Szép és nemes hivatást töltött be ez a németnek indult, de néhány évtized alatt teljesen magyarrá váló szinház. Vezetői kevés kivétellel hozzáértő, kitűnő igazgatók, akik pályájuk iránt érzett nemes becsvággyal, lángoló lelkesedéssel vivták ki a nehéz
