Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Színháztörténeti füzetek 46., Budapest, 1966)

Népszínházát javítják.A személyzet csak hetenként néhányszor játszott, de vasárnap mindig. 1887. május 7-től a Makó Lajos - Szirmai Imre - Bóránd Gyula vezetése alatt konzorciummá alakult pozsonyi-temesvári szintársulatnak adta át a színkörrel rendelkező Nemzeti Színház intendaturája a nyárra a színkört. Ez a konzorcium július 15-én feloszlott 3 Mannsberger Mosonyi Károly, a Pozsony-temesvári szini kerület új igazgatója játszott benne szeptember közepéig váltakozó sikerrel. A közönség a társulat törekvése ellenére sem látogatta kellőképpen az előadásokat, aminek okát a távolság és a színkör disztelen voltában keresték s ezt a művészi előadás sem volt képes kiegyenlíteni. A színház tagjai hosszabb idő óta nem kaptak fizetést. Ezért a Nemzeti Színház intends túrája segített, amikor a társulat utolsó,, szeptember 1-16-i járandóságának kifizetését vállalta, hogy a személyzet baj nélkül 22. fejezhette be az évadot. 1888-ban az akkori színigazgatók legkiválóbbja, Krecsányi Ignác hő vágya teljesedett, midőn a Buda-Temesvár-pozsonyi szini kerületet megkapta.Első idénye a Budai Színkörben rendkívüli küzdelemmel járt, pompás és hatalmas társulata ellenére. Valami végzetes balsors borult erre a színházra. Évtizedek óta ugy adódott a dolog, hogy a Budai Színkörbe csak olyan ember tévedt be, aki már nem tudott máshová menni. A jó társulat, a jó műsor, mozgalmas szinpad ellenére is - a nézőtéren fásult közöny. Ez a szerencsétlen mult pedig évről évre elkeseredett ellenségévé vált a színkörnek.Évente változott az igazgató: az évad vége bukás volt. Pedig valami különös csodaként minden évben akadt - két esetet kivéve - vállalkozó. A főváros is tetemes összeget áldozott a színkör tetszetős átalakítására. Krecsányi elszánt csapatának azonban sikerült megtörnie a budai közömbösség jegét. Krecsányi ugyanis rájött arra, hogy a buda-pesti közönség néhány hónapon át nélkülözheti a népszínmű újdonságokat és felfedezte, hogy olyan látványosságoknak, amelyben Bem apó másodmagával teszi tönkre az orosz haderőt, nem akad most már bámulója, mint az 1868-ban Rajkai Pribeisz István darabjaban történik. Amikor nagyobb szambán kezdtek meg az operettelőadásokat, a nézőtér elvesztette kietlen jellegét. A budapesti sajtó ettől kezdve úgy köszöntötte őket: megjöttek Krecsányiék!