Kenyeres Ágnes: Egressy Gábor levelei Kazinczy Gáborhoz (Színháztörténeti füzetek 35., Budapest, 1960)
[pest, június 13. 1859. Szavadat birom arra nézve, hogy Erdélynek kis tündérországát együtt fogjuk bejárni; s mivel én akaratom teljes szabadsága mellett sem vagyok a körülményektől annyira független, mint Te; reám hagytad az indulás idejének meghatá rozását. Van szerencsém Keked most jelenteni, hogy az idő és alkalom e közös vágyunkat teljesíthetni, az én részemre megérkezett. A kolosvári színigazgatótól, ennek itteni ügynöke által, meghívást kaptam, néhány vendégjátékra az ottani színpadon, s én e meghívást el is fogadom. Csak az a baj, hogy nekem ott minélelőbb meg kellene jelennem, s attól félek, hogy Te az ilyen katonás sietséget nem igen szereted. Pedig ha a nyarat kényelemmel akarjuk az uton fölhasználni: nincs elvesztegetni való időnk a halogatásra. Lássd, a mint én előttem Kolosvárnak csak a nevét emliték; azon perczben rád gondoltam, öröm villámlott át lelkemen s inkább ma szeretnék indulni mint holnap.Aztán a levegő is tele van izgalommal; hangot hallok a hátam megöl, melly kerget, nyugtalanit, mint az örök zsidót. Nem igy vagy Te is? nem érzed-e,hogy mozgóvá kell tenned lelkedet ás teste det ? Engedd reménylenem, hogy e kéjutazásra nézve nem csinálsz magadnak nehézségeket, s ha volnának illyenek:geniális könnyűséggel teszed rajtok tul magadat. Mindenesetre igen siető válaszodat kérem,hogy a szerint intézhessem dolgaimat. Ha jöhetsz és jösz, amit teljes biztossággal hiszek: ird meg a napot és órát, mikor lépsz a vaspályára Miskol czon? de csalhatlanul; ha ezt tudom: ugy intézem, hogy Debreczenben, vagy a püspökladányi vasúti állomáson múlhat at lanul találkozunk. Nagyváradon a Biasini-féle gyorskocsira ülünk, melly a vonat megérkezte után azonnal indul, s egy rövid nap alatt Kolosvárt vagyunk.Hanem itt azon áldozatra