Horányi Mátyás: Carl Maurer díszlettervei (Színháztörténeti füzetek 8., Budapest, 1957)

tán elvetette a pusztán mértani törvényeken alapuló perspektivikus ábrázolás biztonságát, uj formanyelv hiányában a teljes kialakulatlanság képét mutatta. A vázlatkönyv legkonzervatívabb tervei azok a többnyire olasz utcarészleteket ábrázoló tervek, amelyek sablonosságukkal a Biblioteca Corsiniana commedia dell'artediszleteire emlékeztetnek* Ezeknek nem a szinpadi látva nyosság fokozása, nem az illúziókeltés volt a rendeltetéss, hanem a helyszín puritán jelölése mellett főként a "cselekmény bonyolítására alkalmas játéktér kiképzése, a ki- és bejárás megfelelő szabályozása. Közös vonásuk,hogy képhatásuk kizárólag a geometriai szabályosaágú perspektivikus szerkesztésen alapul, s a perspektíva iránya - amint Servandoni óta szokásos - sohasem egyezik a kép tengelyével. E tervek közül a 122. oldalon levő a legszebb és legjellemzőbb. A vázlatkönyv többi képén Maurer a kor igényeinek megfelelően látványosságra és bizonyos couleur locale/1116, lo3/ megteremtésére törekedett. Várak /3, 4, 55/ kastélyok /48/, és hegyek alján meghúzódó katonai táboroktól kezdve /26, 28/ egészen a vitorlás hajóig és romantikus hegyi tájakig /88, ill. 63, lo8/ mindent meg mert festeni, ami a színpadi produkció érdekességét, naturalista értelemben vett valószerűségét növelhette.. Ezek közül leginkább a tájképek, legkevésbé pedig azok a tervek sikerül tek, amelyeken valamely építészeti stílust - többnyire a gótikát - akarta érzékeltetni. A stílusok összekeverése /37, 79 stb./ Maurer iskolázatlanságáról árulkodik. A Varázsfuvola-tervek a szinpadi couleur locale története szempontjából különösen érdekesek, mert Egyiptomot a XVIII« századi Európa szemüvegén át mutatják be. Az archeológia XIX. századi, Winekelmann által kezdeményezett fellendülése előtt Európában igen keveset tudtak Egyiptomról, e Maurer díszletein ezért hiányzik a számunkra már"