Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Színháztörténeti füzetek 5., Budapest, 1957)

zést találunk az uj ezÍnészgeneráció nevelésével kapcsolatban: "... a nyelv grammatikáját, szavalást, geográfiát, mytológiát, statisztikát, kultivált nyelveket, rajzolást, muzsikát, tánczot, lovaglást, küzdést, kis korában kellene mindezt tanulni. Szinész gyermekeibél lettek jő színészek, de szinész nascitur, ki tudja meg talárjukét mellyiket kell tanittani. És mellyik fachra, mert mi a kezdőt vitéznek, szerelmesnek szánjuk és abba éppen nem boldogul, jő torzjátékos lesz belőle, a torznak szántbői Hős. Ki lát oda bé, a hol ennek csirja van poéta nascitur, de csak azt tudjuk natus est." Ir a magyar nyelvet ért sérelmekről, de a magyarság hibáiról is. Tudatos benne a magyar szinész nyelvművelő szerepe: "A színészek leg hamarább elfogadják az uj,szavakat és senki oly hamar és nagyon nem terjeszti." A füzetet, a szerző önéletrajzának vezérszavaiból összefűzött vázlata fejezi be. Lelt.sz.: 57.1710.1/VT.C. TULOKMANYI MÁTÉ. Szinmü 3 felvonásban. Kéziratos sugókönyv.97 számozatlan oldal. 18.5 x 23 cm. Igen megviselt példány. Boritólapja hiányzik, a kézírás elhalványult, sokhelyütt alig olvasható. A szövegben számos javítás és piros ceruzával jelölt húzás. Lelt.sz.: 57.1711.1/VI»c.