Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések

megdicsőülhet/, ha a teátralitást nem maga az a tény bizonyltja, hogy a befogadó világnézetileg nem kötődik meghatározott értékcso­portokhoz és azok dekódolásának sajátos módjához /minthogy az esz­tétikai beállítottság is gyakran együttjárt és együttjár a színpad és a nézőtér világnézeti egységével, akkor az e könyvecskében ösz­szegyüjtött parateátrális jelenségeket másképp illik interpretálni, és másképpen kell őket elkülöníteni a többi műfajtól. A plasztikus szinház kiegészítő elemzéseket kívánna, hogy fel­szinre kerüljenek a különböző események és akciók azon tulajdonsá­gai, melyek feltárják az alkotók által átadni szándékozott üzenet értelmét. Ebben az összefüggésben Kantor "Osztóvonal"-a ^ ugyan­ahhoz a manifesztum-családhoz tartozik, mint Borowski irása, a "Testékes Pubusok" c. - mindkét esetben az embert a művészi kövüle­tekkel, anakronisztikus esztétikai elvek alapján lezajló avitt szertartásokkal ütköztetik, egyúttal támadva a pszeudo-avantgard sámánisztikus ambicióit is. Matuszewski a "Következmények rendsze­re" /3> / ciraü kisérletét úgy is felfoghatjuk, mint a játékos para­teátrum létrehozásának sikerült ötletét, Zar^bski^^ akcióit vi­szont úgy értelmezhetjük, mint a visszatérést a természettel való közvetlen kapcsolathoz, az érzékek kiélezett érzékenységén keresz­tül. Boros "A hid f elfedezése"^ 5/ c. akciójának laikus-rituális jellege vsn, V/ojciech Miller az Od Nowa /Újra/ csoport nevében azt magyarázza^ - s ez nem csupán jámbor kivánság -, hogy az ő akció­ik az archetípusokhoz térnek vissza a már halott formák szándéko­latlan komikumát kicsúfolandó. Igy hát azt a parateátrumot, melyben a plasztikus elemek uralkodnak, vagy a rituális kötődésű parateát­rumhoz kell sorolni, vagy ahhoz, ami az alkotók és a befogadók cso­portját egyesíteni akarja. Nota ben e , igy határozta meg önmagát P. Schumann "Bread and Puppet" szinháza is. Ennek a szinháznak a veze­tője-ötletadója szakmáját tekintve szobrász-bábkészitő, de a masz­kok és bábok nyilvánvaló és igen fontos jelenléte ellenére a dolgok lényege egyáltalán nem a plasztikus értékekben rejlik. Ezek csak eszközök a lelkiismeret felbéresztésére, arra, hogy az emberek ma­gukhoz térjenek, ahogy az emiitett alkotó mondja, hogy tudatára ébrendjehek annak, hogy az ember csodálatos és szent lény. Majdnem az összes előadásukban a mély értelemben vett rituális tartalmak kerülnek előtérbe. Egyébként ugyanezt, vagyis a stációkat takarja a "Christmas Story", a feltámadás motívuma, a valóságosan és szim­bolikusan egyaránt megjelenő hús és kenyér, a fehér ló, mint misz­tikus-utópisztikus elem, a tüz, ami rombolni is képes /háború/, de 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom