Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Máriusz Orskit A Források Színháza. Megközelítési kísérlet

van. E hagyományos technikákat két csoportra oszthatjuk. Az első - erős gyökereket eresztett például az európai tradícióban - az intenzív belső tréninghez kapcsolódik, arra törekszik, hogy az ember kontrollálja természetét, beleértve a tudattalan tartalmakat is; szinte a mélybe hatol. A meditációs technikák, az aszkézis szabályai, saját élmények és útmutatások a tanítványok számára Avillai Szent Teréz és Keresztelő Szent János müveiben, a klasszikus indiai jóga - ime az első számú hagyományos technika példái. A második olyan technikák alkotják, amiket a természet erőinek való engedelmeskedés jellemez, vagyis az, hogy az ember aláveti magát ezeknek az erőknek. Engedelmeskedünk a belső impulzusnak, mely vezet minket, követjük azt, megerősítjük önmagunkkal és önmagunkban, a megsokszorozott figyelemnek a kiélezett érzékeknek köszönhetően. Ezek a technikák már nem kötődnek tréninghez; inkább a tréning elfelejtésére, a tréningről való lemondásra támaszkodnak - ahogy Grotowski mondja: ez "az idomított elvaditása". Nem szabad azonban, hogy ez valamiféle káoszt, szabadosságot, a véletlennel szembeni engedelmességet juttasson eszünkbe; az érzékek "elvaditása" a viselkedés és az érzékelés megalvadt szokásaitól nagy önfegyelmet követel, s gyakran kapcsolódik tisztán fizikai erőfeszítésekhez. Ez már nem tisztán "mélyre" hatolás, befelé, az emberi tudat és tudattalan felé irányulás. Ellenkezőleg - az ehhez a csoporthoz tartozó technikák természetüknél fogva dramatikus jelenségek /a szó etimológiai értelmében: drama - görögül - "cselekvés"/, az ember a külső környezet felé forduló önmagával cselekszik. Sok hagyományos kultúrában ismert dolog ez: a néger "drámai vallásokban" /például a haiti-i voodoo-ban/, a sámánizmusban indián, az indiai tantra jógában, a Mexikó nyugati részén élő indiánok között /amit Castaneda irt le/. Grotowski a második lehetőség mellett szavaz, ami saját munkáját illeti, bár elismeri a technikák első csoportjának értékét is, hiszen ezek ugyanahhoz az élményhez vezetnek, vagyis a létezés egységének, a létezéssel Való azonosságnak az átéléséhez, ami abból adódik, hogy szabad az áramlás a bennünk lévő és a rajtunk kivül álló dolgok között. Közömbös ugyanis, hogy egy ajtó kifelé vagy befelé nyilik-e, az a fontos, hogy kinyíljon. íme, igy fest - leegyszerűsítve - a technikák forrásainak kutatása, ilyen volt a Porrások Színháza felé vezető vándorút eleje. 58