Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Konstanty Puzyna: Mint a vakondok

2. - Az "új színház" program-ellenes, spontán aktivitást folytat, ami azonban nem jelent káoszt: szervezettságé a tevékenységből, bontakozik ki, mely önmagában hordozza lényegét, s iránya a tevékenység folyamán, annak fejlődése során alakul ki. A szervezés tehát nem előzi meg a tevékenységet, ellentétben a programmal; a megfogalmazott programok általában ex post keletkeznek, gyakran csak a kivülállók, ö megfigyelők, az újságirók találják ki őket. 3. - Az "új szinház" elfordul a tömegtől, ä nagyközönségtől - a kis embercsoportok felé. 4* * Közvetlen kapcsolatot keres, ember és ember kapcsolatát, melyben a szinház csak a közvetités eszköze, katalizátor. 5. - Éppen ezért széthullik az előadás zárt gondolati és fabuláris egysége} főleg azok az elemek maradnak meg belőle, melyek a csoport és a befogadó, illetve a csoport tagjai között a kapcsolatteremtést elősegítik* 6. - Részvétel, vagyis nem puszta nézelődés «* ez a jelszó különösen fontos. A radikális változatban eltűnik a nézo-szinész megosztás. 7. - Az "új szinház" kilép a színházépületből, s nem egyszerűen a szabad ég alá vagy az utcára megy, de egy tetszőleges, nem-szinházi térbe. Lehet ez a tér akár egy rendeltetésével ellentétes módon használt színházterem is. Srrol a kivonulásról beszélt tegnap részletesen Grotowski, szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ő kizárólag saját művészi szempontjából tekintett erre a kérdésre; más csoportok a kivonulást másképp magyarázzák, vagy egyáltalán nem indokolják meg. Grotowski motivációja jellemző példa. A következőképpen lehetne összefoglalni: ha az autentikusságra, a társadalmi és egyéb maszkok elvetésére, a szinlelés megszüntetésére törekszünk, ez nem csupán az embert kell hogy érintse, de a környezetet is. Vége hát a szcenográfiának: legyen benső a benső, úgy, ahogy van, legyen erdő az erdő, út az út. Az "új szinházat" látszólag szerteágazó irányzatok egész sorára oszthatjuk. Vegyük mindjárt az felsőt: a különböző marginális társadalmi csoportok, betegek, rabok, öregek gyerekek körében végzett szinházi tevékenységet. A leginkább segítségre szoruló, leginkább mellőzött emberekhez szól ez. A segítséget a kapcsolaton, a közös tevékenységen keresztül nyújtja, tehát főként pszichoterápiás jellege van. Azonban éppen a szinház eszközeivel, annak legkülönfélébb formáival dolgozik, a "normális" előadástól a pszichodrámáig, a 20