Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

lőtt, még Ilja próféta idején kivitatkozta magát... 8* Az út Másnap Sannikibe, egy Grzybowszczyznától vagy tiz kilométerre fekvő faluba indulunk. Dülőutakon, erdőkben, fiatal fák között megyünk, történelmi filmbe illő, archaikus falvakon vágunk keresztül. Erre a látványra Ulrikét elfogja valami öröm és lelkesedés, arra kér, hogy meséljek neki Ilja prófétáról és a grzybowszczyznai szektáról. Megint csak húzzuk-vonjuk a kétkerekű kocsit, rajta az expedíció teljes felszerelésével. A kocsi besüpped a homokba, elakad egyetlen keréknyomon. Tulajdonképpen ez egészen másképp is történhetne. Például furgonba ülhetnénk, és a kézikocsit hozzákapcsolhatnánk. Reggel jáít itt egy lovasszekér, amit a szervezők az expedícióra kölcsönkértek, de Staniewski elküldte, mert jobban -kedveli az utazás hagyományos formáját. - Miért gondolod, hogy jó, ha az emberek kifáradnak az úton? kérdeztem egyszer Staniewskitől. Azt feleltet - Nem arról van szó, hogy ki kell fáradniuk. A fizikai erőfesz!»» tés azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember lelkileg megedződjön. Ez a "bemelegités" a társulat számára. Kell némi bátorság ahhoz, hogy az ember legyőzzön minden nehézséget és akadályt, ami akkor kerül az útjába, ha ismeretlen, meglepett emberekkel találkozik: le kell győzni a szégyent, a kinos helyzeteket, a felesleges félelmet, a rettegést. Az út erőfeszítései belülről edzik meg a társulatot. Arra egyelőre nem futja, hogy elengedjük magunkat. Egy másik alkalommal, egy beszélgetés során, Maria Grazla, olasz újságírónő, az Unita munkatársa a szinház társadalmi szerepéről kérdezte Staniawskit. Staniawski igy felelt: - Miért kell a színészről beszélnünk, miért nem beszélünk az emberről? Képes lennél te arra, hogy egy héten át, szünet nélkül lady Macbeth vagy a Császárné szerepét 'játszd? Nem. És ha valahogyan ez mégis sikerülne, akkor igazából Lady Macbeth-té vagy Császárnévá válnál. Mi szeretnénk a szinház fogalmát térben és időben kiterjeszteni, úgy, hogy az már ne is szinház legyen, hanem maga legyen az élet. A szinész egy szük tér- és időmetszetben játszik, úgy tesz "mintha", ezért élete két részre oszlik, a játékra és az igazságra. Mi ezt a határt szeretnénk elmosni. Az út, az expedició is szinház. De nem lehet egész idő alatt játszani. 163