Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció
Ez körülbelül húsa kilométeres út. A nélkülözhetetlen felszereléseket furgon szállította Lublinból Ostrówba, az emberek távolsági busszal érkeztek,A táraaság tagjain kivül az expedíción részt vett néhány vendég, köztük a jelenla górai Worwid Szinház igazgatója, Allna Obidniak, s az ismert teatrológus, Zblgniew Osihski. Napos, nyári délelőtt vsn. A társaság munkához lát. A falu közepén egy tiaztáson az előadáat próbálják. A környék kerítéseit gyereksereg szállja meg, a falusi vénasszonyok kigyültek az utcára, félrehúzódva állnak - csodálkozva bámulnak. Egy óra tájban az "élelmezési csoport vezetője", Piotr Borowski mindenkit ebédelni hiv. A füvön van a konyha, a melléképületek mögött. A menü a következő: frissen főzött kása és bigosz, meleg tea, vajas-lekváros zsemle, saláta. A társulat felszerelte magát egy hordozhstó gáztűzhellyel, és a legnehezebb körülmények között is friss, meleg ételt fogyasztanak. Ebéd közben a társulat vezetője, WZodek Steniewski elmondja az expedíció célját és útvonalát, beszél a azervezésről és az egyea emberek által betöltött funkciókról. Lengyelül és angolul beszél - tekintettel a "Gardzienice" expedícióin mindig megjelenő külföldi vendégekre. Legtöbbször amerikaiak jönnek. Járt már itt többek között André Gregory, a newyorki Manhattan Project /jelenleg: Laboratory for Theatrical Interdisciplinary Human Reseerch/ vezetője. Ezen a mostani expedíción Ulrike Dopfer vesz részt, Nyugat-Németországból. Férjével és gyermekével érkezett Gardzienicóbe - a férj és a kicsi ott is maradtak. Ulrike viszont részt vesz az expedíción, ugyanolyan jogokkal, mintha a társulat tagja volna. Ebéd után összepakoljuk a felszerelést, és elindulunk Grzybowszczyzna felé* Földúton megyünk, húzzuk-vonjuk a kétkerekű, furcsa kocsit, ami rendesen meg van rakva csomagokkal. Igy szállitjuk az élelmet, a nélkülözhetetlen edényeket és az előadáshoz szükséges kellékeket. Maga a kocsi is az előadás kihagyhatatlan eleme. Nem működik azonban ezeken a homokos utakon, a kerekek beragadnak a homokba, a kocsit csak nagy erőfeszítéssel lehet megmozdítani. Az olasz expedición + még rosszabb volt a helyzet: a kocsit az Appeninek tetején +1979. júliusában, a IX. "Teatro in Piazza" fesztivál alatt, Santarcangelóban /a lengyel szerk. megj./ 154
