Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

tora - a ez nem az örök jelenben vsló létezés, mint a varázslatban, a narkotikus állapotban vagy a misztikus transzban. Ez az idő azon­ban mégis másképp viselkedik - mintha a mi időnk fő áramlata mel­lett létezne. Innen adódik, hogy az idő fő áramában élő önmagunk és az expedíció idejében élő önmagunk közötti viszony tele van megle­petésekkel és félreértésekkel. Az ember általában nehezen indul el - különösen egy hosszabb ex­pedícióra. Nehezen válunk meg hétköznapi időnkre felfűzött dolgaink­tól, attól való félelmünkben, ha nem vagyunk jelen, megszakad a sor. Az expedíció során viszont ezeket a dolgokat távolról, nem egy­szer gyökeresen más perspektívából látjuk: az, ami nemrég még olyan fontos volt, és amit olyan nehéz volt otthagyni, elhalványul, vé­szit jelentőségéből, és egészen más, eddig ismeretlen dolgokkal bű­völ el minket az élet - csodálkozunk. Az expedíció folyamán nagyon sürü az idő. Általában gyorssn mú­lik, amíg tart az expedíció. Ha viszont bizonyos távolságból, sok év elteltével visszatekintünk rá, úgy tűnik, az expedíció sok min­dent Összesűrít, hogy az expedíció az élet esszenciája. Évek távla­tából az ember az expedícióra aprólékosabban és tisztábban emlék­szik vissza, mint más eseményekre. Az expedíció folyamán szükségszerűen kiválunk dolgaink normális folyamából. Nem gyakorolhatunk hatást dolgaink menetére, nem tehe­tünk semmit. Az expedíció egyúttal egy speciális, különálló világot alkot, megváltoztat mindent: a teret, a tájat, mások a problémák, az emberek, az ügyek. Mintha az idő más vágányokon haladna. Kicsit olyan ez, mint ahogy Schulz irta a Szanatórium a Homokóráho z c. müvében: "Hallott-e már olvasónk valamit a párhuzamos idősávokról a kétvágányú időben? Igen, vannak az időnek ilyen oldalelágazásai, kissé illegálisak és problematikusak, az igaz, de ha olyan csempész­árut szállít az ember, amilyet ml, olyan besorolhatatlan, létszám­feletti eseményt, akkor nem lehet túlságosan válogatós." /Kerényi Grácia ford, in: Schulz, B.: Apám tűzoltó lesz, Bp. 1969. 106.o./ A haszonelvű értékek és célok szempontjából az expedíciók cél­jai általában nagy mértékben érdek nélküliek, s ez a művészethez teszi őket hasonlatossá, aminek fő pszichológiai jellemvonása az "érdek-nélküliség" állapotának létrehívása. De még a leginkább ér­dekcentrikus célok mellett is megvan az expedíciónak az a tulajdon­sága, hogy "eszközeit" sajátos érzelmi és axiológiai "sűrűség" jellemzi. Az expedíció mindig együttjár egy sereg szervezési ügy­lettel, speciális problémával, maximális figyelemösszpontosítást 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom