Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

haza dolgozni, ő, mint rendesen, egy saját gyártmányú szólással válaszolt "Fenének van kedve az ilyen munkához!" Két óra tájban az öreg elmegy, Makal úr, a gazda.és a gazdaasszony maradnak a házban. A férfiak kissé mérgesek az öregre. Chaleoki bocsánatot kér tőlem az öreg viccei miatt, azt mondja, a bácsi nagyon öreg és elmaradott. A azó az öregemberre, viselkedésére, egész életére terelődik. A bácsi állítólag sok mindent megélt már, ezért a helybéliek tiszteletének örvend, mindazonáltel az elmaredottság mintaképe - ezt Chaleckl hangsúlyozza. Erről ez elmaradottságról tanúskodnak - Chaleckl szerint - a bácsi táplálkozási szokásai. Állítólag minden ételhez kenyeret esziks a krumplihoz, a kásához, és igy tovább. Kedvenc étele a kevéske hússal megfőzött káposzta, minden fűszer nélkül. Az öreg nem ismeri el sem a hagymát, sem a borsot - semmit. Nem eszik semmiféle elkészített húst sem, se kotletet, se fasirtot, se rántott húst. Szerinte s tiszta vizben megfőzött hús a legjobb. Miután megtárgyaltuk az öreg étkezési szokásait, a vita a vallásos dolgokra, közelebbről a gyónásra terelődik. Chaleckl asszony arról mesél, hogyan gyónnak a muzulmánok, aztán Makal előadja, milyen pozitívumai vannak ennek a tatároknál. A parvoszláv gyónást előnytelennek minősiti, tekintettel arra, hogy fizetni kell érte /húsz zZotyt/. Véleménye szerint ez a dolog kiválóan megfelel arra, hogy leszoktassa az embereket a gyónásról, mert igy vannak olyanok, akik azért nem mennek gyónni, mert azt állítják, hogy nincs pénzük. A háziasszony elmesél egy történetet, ami állítólag Kruszynlanyban esett meg: "Élt itt egy nagyon szegény tatár, nem volt mit ennie, nem volt mit felvennie. Éppen akkor meghalt az egyik pravoszláv hitű asszony férje, és a nő feleségül ment ehhez a tatárhoz. Gondoskodott róla, gondoskodott 8rról, hogy legyen mit ennie. A tatár attól fogva nem járt kenyérért a szomszédokhoz. Mikor egy szomszéd megkérdezte, minek köszönhető ez a változás, ami az életében bekövetkezett, a tatár azt felelte, szegény volt, amig a szegény tatár istenben hitt, de most, hogy a gazdag ruszki istenben hisz, már nem kell többé koldulnia." Maga az asszony nem ért egyet ezzel a történettel, hangsúlyozza, hogy "az Ur egy, és oszthatatlan". Hasonlóképpen vélekednek a férfiak is. Aztán Makal úr rövidesen 145