Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeusz Zielniewicz: Állomás egy hosszú úton.

a falubeliek/. Elébük negyünk. Elhagyjuk a falut, agyagos úton vágunk át a mezőn. Sietünk, bár nagy a hőség, lassan megszokom a gyors menetelést. Félórai vándorlás után megpillantjuk a menetet. Énekszó és zene hallatszik, látjuk, hogy valaki táncol. Megérkeztünk. Udözöljük egymást Olaffal, Krzysiekkel, Annával, Igával, Máriusz -sal, Tomekkel, Serchióval ás Sandróval. Éppen megálltak egy percre, hogy elbeszélgessenek a mezőn dolgozó gazdával és a feleségével. A tegnapi hebajdzlakl előadást emlegetik. Tetszett nekik. Meghívnak minket magukhoz - tán eljöttök télen, megint énekelünk együtt - mondják. Elindulunk Antoniówkába, toljuk a kétkerekű kocsit, ami meg van pakolva díszletekkel, hátizsákokkal, kellékekkel. Sietünk. Tomek és Iga énekel, gitár és fuvola kíséretében. Mások is énekelni kezdenek. Igy könnyebb a menetelés. Beérünk a faluba. Jóindulatú emberekkel találkozunk, akik mosolyogva beszélgetnek velünk. Elért már hozzájuk a hir a tegnapi előadásról és az esti találkozóról a falubeliekkel, egyébként is, a társulat néhány tagja már járt itt korábban, mikor az expedícióhoz szükséges dokumentációs anyagot gyűjtötték. A falubeliek úgy bánnak velük, mint régi jó ismerősökkel. Ahogy Így keresztül megyünk a falun, meg-megállunk egy pillanatra, hogy meghívjuk as embereket a vasárnap este 9 érakor kezdődő előadásra. Azt mondjuk, régi dalokat gyüjtünk* Kérdezzük, kik ezok, akik még emlékeznek ilyenekre. Igy érkezünk meg a táborhelyünkre. Este hét óra van. Jasiek vacsorával vár minket. Leülünk a kertben a közös asztalhoz, vagyis egy füre terített vászonkendőhös. Tizenhármán vagyunk, Jan hiányzik, aki ez alatt az idő alatt az egyik gazdánál szereli a lerobbant kocsit. Teát iszunk, valaki hozza a gitárt és azt javasolja, hogy tanuljuk meg azokat a dalokat, amiket tegnap vettek fel az esti találkozón, Habajdziak lakóival. Eleinte bizonytalanul énekélüfck, nem tudjuk jól a szöveget, aztán egyre hangosabban és rltmikusabban. Más hangszerek is bekapcsolódnak - két furulya, egy klarinét, cimbalom és még egy gitár. Később azokra a dalokra kerül a sor, amiket Lengyelország keleti részén gyűjtöttek az expedíciók és adatgyűjtések során. A hangos énekszó először a gyerekeket csalja körénk, utánuk megjelennek a felnőttek is - a boltosnő és kát másik asszony, néhány férfi, akik a remisbe jöttek gyűlésre, mert másnap a szomszéd faluban "tüzoltógyakorlat" lesz. Hívjuk őket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Eleinte kissé zavartan figyelik a dalokat. Aztán elkezdenek megjegyzéseket tenni rájuk, elismerésüket fejezik ki. Először 134