Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Staniewski: A színház új, természetes közege

be a közönség kupeckedik a színésszel, a színházzal. Ahhoz, hogy megtaláljak és megszelídítsük az új közeget, a színésznek el kell dobnia a maszkokat, le kell törölnie a sminket, a rendezőnek félre kellene dobnia minden trükköt, a módszereket és rendszereket, amiket megtanult az iskolában, vállalnia kellene a tér és a közönség egyesítésének rizikóját, ahelyett, hogy csupán kacérkodik a nézőkkel. Ha elmegyünk 4-5 napra egy faluba /nevezzük ezt EXPEDÍCIÓNAK/ tudjuk, hogy mit fognak elvárni és megkövetelni tőlünk az emberek: a JELENLÉTET, az ALKOTÓ JELENLÉTET. Ez szünet nélküli, lélegzetvételnyi megállás nélküli cselekvést jelent, attól a pillanattól fogva, hogy betettük a lábunkat a faluba, egészen addig, mig el nem megyünk onnan. Éjjel és nappal, mig a falu ébren van, amig van valaki, aki figyel ránk. Az előkészitett előadás igy csak csúcspont lesz,s nem Önisgámálló cél. Csak és kizárólag igy lehet becserkészni és valóságos közreműködésre birni a falut. Ha a falu látja, hogy az ember megállás nélkül, minden energiájával, minden tehetségével jelen van - akkor odadaja és átengedi magát. És akkor következik, akkor kezdődhet a kölcsönös adakozás, osztozkodás. Jelen lenni - az igazi szinésznek talán ez a legnagyobb álma. És egyúttal ez a legnehezebb, mert elszántságot, bátorságot követel, és még valamit, amit egy csepp "irrealitásnak" nevezhetnénk. A térséget, ahol társulatunk vándorol, szlávok lakják. Évszázadok óta két éltető elem keveredik itt: 1. - a szervezés eleme, mely a nyugati rend /

Ordnung/ és a keleti nagyhatalom keveréke, 2. - a küzdelem eleme - alapvető a mi nemzetünk számára -, az ami egyesitette az embereket és a XIX. században létrehozta a lengyel romantikát, ami éltette Miczkiewiczet és Wyspiafiskit« Manapság ez a második, az alkotás éltető eleme haldoklik. Az öregség privilégiuma, közvetlenül a sir szélén, egy utolsó felvillanás. Ezt a fényt kell megragadni. Ragyogásánál megpillanthatjuk az ösvényt, ami újra a színházhoz vezet. 131