Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Jegyzetek Stefan Morawski "Cim nélküli tűnődések" c. Írásá-hoz

szetnek as alkotás tudatával erősen átitatott nyelvére, fiz az akkor még egyirányú /mi — Lucim/ bevezető fázis az általunk megválasztott viaelkedésmód mellett előre nem látható hatásokat váltott ki. Abból a döntésünkből eredően, hogy még sok éven át Lucimban maradunk, megnyílt előttünk a lehetőség, hogy elkerüljük az egyszeri akció-bemutató felszinességót, és megismerjünk valami újat. A lucimi tevékenység az elkövetkező években oda vepetett, hogy a hatás kétirányúvá vált - ezt már hangsúlyoztuk a "Társadalmi művészet" programban is: "a közvetlen érintkezéabe kerülő, és nem egyszer szerepet cserélő adók és vevők közötti szimbolikus kommunikáció keretében kell az embereknek kapcsolatokat kialakítaniuk egymással." A művészet rendszeréből való kivonulásunk /ami még ma is tart/ párhuzamosan zajlott azzal a folyamattal, hogy a müvek-akciók termeléséről áttértünk a müvek társadalmi adaptációjára és létrehozására. /.../ Igy sztán a "társadalmi művészet" programja, mely utópisztikus vagy egyenesen önpusztító a művészet rendszere felől nézve, a lucimi kultúra és a megszülető új folklór vonatkozásában pozitív programmá vált. Az új folklórt persze nem lehet azonosítani a klasszikus, XIX. századi alakban megjelenő folklórral és népművészettel /.../. Az új folklór nem épülhet a reflexiók előtti tudatra, amit - bizonyos naivsággal - az eldugott, "még meg nem fertőzött" falvakban keresnek egyesek. /.../ Lucimban tudatos program folyik, amit közös erővel hoztunk létre: a lucimiak és mi. Mi magunk, miközben alakítjuk a lucimi kultúrát, tudatában vagyunk annak, hogy a lucimi kultúra is alakit bennünket. 32. - nincs adat. 127