Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Jegyzetek Stefan Morawski "Cim nélküli tűnődések" c. Írásá-hoz

hazamennek, hogy megetessék a nutrlákat ás a rókákat. /.../ Marian úr leül az asztalhoz, és tört angolsággal magyarázza, hogy zZotyt cserélne fontra. John menti meg a helyzetet aszal, hogy tört lengyelséggel mondja I "with me only kevés dollár, sok dollár in my uncle, whioh is ill on vakbélgyulladás. /.../ Utolsó nap - Az Angliába meghívott Wsehewa kikíséri Johnt és a kevéssé népszerű Józlót a vonathoz. /.../ Utolsó kézfogások, a maradék rágógumi szétosztása* A vonat elindul* 13*a* - Az utolsó vaoBora /Részletek Januss Domin és Ziemowit Kowalski Írásából./ A Körszinház as "Utolsó vaosora" cimü előadással kezdte meg tevékenységét. A szerzők tervei szerint az előadást a wroclawi KDM étteremben kellett volna megtartani, a tánc Idején, este 10 órai kezdettel, a sztriptíz előtt. Sajnos, művészeten kivüli okok miatt a hivatalos premier soha nem következett be. A nem hivatalos "főpróbát" a trzebniokai "Ifcréliwka" étterem fogyasztóinak rendeztük meg. Az "előadás" este 10 órakor kezdődött, mikor a vendéglátóipar! egység normálisan üzemelt. A táncoló, spicces közönség nem vette észre, hogy a teremben megjelent tizenkét fiatal úriember, sötét öltönyben, nyakkendőben, egy szakállas, hosszú hajú, fehér köntöst viselő alakot kisérve. A szinészek leültek egy hosszú asztal mellé, és leterítették azt egy hazulról hozott abrosszal. Krisztus és az apostolok /mert ezeket a figurákat "játszottuk"/ vacsoráztak /kenyeret és bort/, sokáig senki sem figyelt rájuk. Ugy fogadták az utolsó vacsorát, mint ismeretlen emberek szokásos vacsoráját. Csak mikor gyertyát gyújtottunk asztalunkon, kezdtek el nyugtalankodni a vendégek és az üzletvezető. A szinészek megvilágított arca odacsalta a táncolókat. /.../ A zenészek abbahagyták a játékot, félbeszakítva a slágert, s asztalunkhoz közeledtek. Hasonlóképpen a többiek is. A szinészek, annak ellenére, hogy rengeteg ember vette kürül őket, megtartották a jelenet statikus jellegét, nem beszéltek /ha igen, osak suttogva/, Krisztus alakját nézték, vagy ettek. A mozdulatlanságot az törte meg, hogy belépett Mária Magdolna, hosszú, fehér ruhában. Egy lavór vizet hozott. Odament Krisztushoz, letérdelt elébe, s mosni kezdte krisztusi lábát. A gyorsabb felfogású vendégek rájöttek, hogy a bemutatott jelenetet szimbolikusan kell értelmezni. Azt is tudták, mit szimbolizál, csak azt nem értették, hogy kerül ez ide. Mária Magdolna /.../ eltűnt valahol hátul, az apostolok 112