Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Jegyzetek Stefan Morawski "Cim nélküli tűnődések" c. Írásá-hoz
/.../ Mindez a vároa szivében zajlott, a város normális életében. Nem zavarta meg a ritmus, ellenkezőleg - másféleségével kiegészítette azt. /.../ Ennek a közegnek köszönhetően a szobrok más jelentést kaptak, más funkciót kezdtek el betölteni. Nagyobb figyelem fordult feléjük, mintha a kiállitóteremben álltak volna. A szobrok megjelenése egy másfajta közegben azt eredményezte, hogy más kontextusban érzékelték azokat, egy új dimenzió másféle szférájában más dolgok kaptak hangsúlyt. 4. Krzysztof Zarebski: Az új érzékenység /Zarebski a hetvenes években műtermekben, időnként magánlakásokon, koncerttermekben és Európa különböző modern művészeti központjaiban tartott bemutatókat, nem egyszer avBntgsrd zenészek társaságában. Ezek a bemutatók sajátos vizuális-auditiv kompoziciók voltak, az emberi testből, növényekből, színekből és hangokból álltak. Részlet Zar^bski manifesztumából./ Ha szabadon kezeljük az anyagot /az embert, a tárgyat, 8 helyzetet/, a művészi tevékenység új területeit fedezhetjük fel. Az ember és a természet, az ember és a tárgyak kapcsolatának alábbi szféráit szeretném megfigyelni és elemezni: a véletlent, a megrendezettet, a külsőt, a belsőt, a statikust, a dinamikust, a lelkit, a racionálist és ® irracionálist. /.../ Saját élményeim darabkái, univerzálisabb formába öntve és más részletekkel kiegészitve - a néző közvetlen reakcióira hivatkoznak. Az események összessége bonyolultabb, a meghatározott társadalmi tapasztalatoknak megfelelő helyzetet hoz létre. /.../ Példák: 1. - a hangfelvételt tartalmazó magnószalag nem magnó segítségével rekonstruálódik, hanem madzagra kötve lóg, a ventillátor-kavarta szélben himbálódzik - zizegő hangot ad ki; 2. - a zongorista tenyerét a klaviatúrára helyezi, s egy zöld növényrétegbe /snidling/ ütközik; 3. - egy kb. 20 cm-es magnószalag-darabka "átúszik" egy jégtömbön /"A hang befagyasztása" - 1974./ Az érzéki-érzelmi szférát a művészetnek kellene kutatnia, minthogy nem az ember intellektuális fejlesztésére törekszik. Ha ily módon megismerjük önmagunkat, meggyőződhetünk arról, hogy bizonyos érzelmeket újra kell tanulnunk, s éppen a művészeten keresztül találhatjuk meg az új érzékenységet. 104