Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Álomjáték
lirai műben pedig minden momentum peak az iró szubjektivitására vonatkoztatva juthat érvényre. Igy Strindberg sziubjektiv lét-értelmezését nemcsak obj ektiválta, tárgyiasította, hanem objektivitással is felruházta, vagyis a szubjektiv tudattól függetlenül létező törvényszerűségekként kezeli a lét-értelmezésében megjelenő törvényszerűségeket. /Ugyanakkor mégis visszacsempészi a szubjektivitás jogát a drámába, mert - azt álomjátéknak fogva fel - a műben jelenlévő irói szubjektivitást behelyettesíti az álmodó tudattal. Az álmodó tudat azonban - mint erre már utaltunk - formailag nem jelenik meg a mü kontextusán belül./ S ezt az objektivitást egyidőben lépteti érvénybe a kettős homogenizáci ó /egy időben, azaz: a kettő összefügg egymással, de egyik sem elsődleges a másikhoz képest/. E homogenizációnak egyik oldala a már emiitett szinjátékszerüség, vagyis az ábrázolt világot egységesiti az Indra lányának való bemutatás helyzete; másik oldala a már szintén említett tér-idő-alakkezelés, ami polifón közeget teremt, és a kauzális vagy logikai összefüggés helyébe az ábrázolt elemek együttlétezésének összefüggését lépteti. Az előbbi, a szinjátékszerüség, lehetővé teszi az utóbbit, vagyis az alakok képlékenységét, a szerepek cserélődését-átalakulását-visszavedlését; a jelenetek egymásmellettiségének érvényességét; emellett az emberi élet szinjátékként való bemutatása már eleve - kontextuson belül, tehát nemcsak a mü jelentésének szintjén - elvonatkoztatás, absztrahálás: a jelenetek már a drámabeli szemlélő - azaz Indra lánya - számára jelentéssel birók, szimbolikusak. Vagyis - éppen a bemutatás gesztusa miatt - a jelenetek Indra lányából azt a viszonyulást váltják ki, hogy értelmezz e őket, s ezzel a szimbolizálá s és absztrahálás is két szinten folyik a játékban, ami ugyancsak az anyag egynemüsitését szolgálja. /Van a drámának olyan megközelítése is, amely szerint a szimbólumok foglalják egységbe a drámai anyagot, igy Evert Sprinchorn például úgy véli, hogy az erotikus metaforák alkotják a kohéziós faktort. Z 1 0" Szerintem azonban a szimbólumalkotás egyáltalán nem választható le az egész dráma világát strukturáló-felépitő módszerről, amit 88
