Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Juliekisasszony
rabszolgája lenni/, női lényege mégis, öntudatlanul húzza magához. Strindberg az Elősz óban úgy jellemzi Julie kisasszonyt, mint a kártékony "félnő" tipusát: "Julie kisasszony modern jellem, nem azért, mintha a félnő, a férfigyülölő nem lett volna meg minden időkben, hanem, mert ez a fajta most fedeződött fel, most nyomult előtérbe és nagy hlihőt csap mindenfelé. A félnő az a tipus, amely mindenüvé odatolakszik, s ma hatalomért, rendjelekért, kitüntetésekért, diplomákért ugyanúgy eladja magát, ahogy azelőtt pénzért tette, és amely elfajulást jelent. Nem jóféle fajta, mert nem maradandó, de egy-egy iznyi ivadékkal, sajnos mégis el-elszaporodik a hitvány; elfajult férfiak pedig, úgy látszik, öntudatlanul is megtalálják közülük a párjukat, a fajta sokasodik és nemzi, szüli azokat a határozatlan nemű teremtéseket, akik egyre csak kínlódnak az élettel, de szerencsére el is pusztulnak, akár a valósággal vivódó meghasonlott ságukban, akár elfojtott ösztönük lebirhatatlan kitörésében, akár pedig azért, mert abban a reményükben, hogy sikeresen versenyezhetnek a férfinéppel, csalódniuk kellett. Tragikus tipus ez, mert a természet ellen törő kétségbeesett harc szinjátékát játssza /.../ boldogulásra pedig csak erős és jóféle fajták valók." /68 / A strindbergi világ férfi-képzete pedig eleve az arisztokratizmust, az erőt képviseli, s igy szolga-státuszában Jean nem lehet azonos "fajának" lényegével. Ebből fakad az őt fölfelé húzó erő, ezért célja Julie státusza. Igy hát a strindbergi világkép bizonyos elemeiben találjuk meg azt az eredőt, mely felépiti az egész dráma konstrukcióját, s magyarázatot ad a már emiitett kommunikációs, dialógusbeli sajátosságokra is /pl. a státusz-szövegek és a nemmel azonosuló szövegek váltakozása/. A drámában föllelhető világkép arról tanúskodik, hogy Strindberg erősen a darwinizmus hatása alatt állt, s azt alkalmazta a biológiai-,, pszichológiai-, sőt a társadalmi determinizmus sikján is. Igy hát a dráma felszini rétegéből az irói világképig visszanyúlva találtunk rá a mélystruktúra szerveződésének fókuszpontjára, arra, hogy mi az az állandóság, ami biztosítja a drámaiságot, ami uralkodó motivum a többi fölött, s amely60
