Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa

gégét kiván meg a befogadótól. A lezárásnál igy tér vissza /27 / például az a motivum is, hogy tizenhármán ülnek az asztalnál. A puszta tényt ez nemcsak azzal a jelentéssel ruházza fel, hogy Gregers végezte a fölöslegesség, hanem visszamenőleg átfogóan megvilágítja Gregers babonákhoz vonzódó jellemét. Visszatérve: a vadkacsa illúziót testesit meg Gregers Werle számára és illúziót az Ekdal család számára is, de más és másfélét. Azt már kezdettől fogva érzékeljük, hogy az egész család élete - kivéve a prózai Ginát - a padlás és a vadkacsa körül forog, de a családtagok számára a vadkacsa csak utólagosan, a szimbólum-szituáció visszasugárzása által telitődik átvitt, illuzórikus jelentéssel; csak miután a szimbólum-szituációban megismertük viselkedésüket, jellemüket. Eszerint Hjalmar számára a vadkacsa létigazolás és életideál hordozója, ezt a minőségét a találmányával, és családfenntartó, kenyérkereső mivoltával való összefüggésben kapja, mivel ez utóbbiak is illúziók csupán. Ugyanúgy illúzió az is, hogy apja becsületének visszaszerzésén fáradozik. Hedvig számára /a szimbólum-szituációból visszatekintve/ a vadkacsa apjába, s apja illúzióiba vetett hitét, iránta való szeretetét és saját álmait jelenti. Az öreg Ekdal számára szintén létigazolás a vadkacsa, múltbeli érvényes létének konzerválását jelentik a pad-^ láson folytatott "vadászatok", ahogy szakértelmének fitogtatása Gregers előtt, és a vadkacsa regényes története is. Gina számára a vadkacsa csác madár, mellyel eljátszadozik a családja. De a családtagoknak a vadkacsában megtestesülő illúziójával! mégis azonosul /hite férje tehetségében stb./, s ezért lehetséges, hogy a vadkacsa - holott kivülről illúzió és hazugság megtestesitőjének látszik - a család kommunikációs rendszerén belül kontextussá, referenciális közeggé válik, s ezáltal a családon belül nem illuzórikus, hanem valóságos kommunikációs teret, valóságos csatornát, valóságos kommunikációt jelent. Mivel a kontextus azonos számukra, a kód is azonos /vagyis azonos "hullámhosszon" mozognak/, igy a viszonyok egyértelmű és reális viszonyok, nem pedig hazugságon nyugszanak, ahogy azt Gregers Werle kivülről látja. Hiszen ha eggyel tovább lépünk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az önmagában 28