Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa

/Osvald/ esik; folyton-folyton. Egy árva napsugarat se lát az ember. Ugy rémlik, itthon még sose láttam napot. /18 / Osvald: /.../ Nem figyelted meg, anyám, hogy minden, amit festettem, te-­le volt életörömmel? Mindig, min" 1 dig csak életörömmel. Csupa fény és napsütés és ünnepi'tisztaság, - és megelégedetten sugárzó em­berarcok. Ezért nem merek itthon /1Q/ maradni. 7 Alvingné: És ennek a vidám gyermeknek /Alvingnak/, - hisz akko r még igazán gyermek volt,- itthon, egy vidéki városkában kellett senyvednie, ahol nem várt rá öröm, csak élvezet. Itt kellett senyvednie, ahol neip volt hiva­tása, csak hivatala. Nem isiaerte a munka varázsát, - csak foglal­kozása volt. Egyetlen barátja sem akadt, akivel örömeit meg­oszthatta vplna: csak a korhelyek és cimborák.Z 2 0/ A vadkacs a /1884/ Arra, hogy rendszernek fogjuk fel, illetve rendszerként vizsgáljuk a családot ebben a drámában, több tényező is fel­jogosit. Először: Ibsen drámái a családot már intézményesült állapotában, intézményként mutatják be - ahogy ezt a Kisé r-r tete k elemzésekor levezettünk. De már a Nór a is intézménye­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom