Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Kisértetek
alapszintre, az embertol függetlenedett elvárások által behálózott és irányított emberi kapcsolatok borzalmának érzéérzékelt et ésére - melyek megfojtják az egyéniséget és a szabad egyéniségből fakadó autonófli cselekvést, az "életörömöt" - épül a második tartalmi szint. Mert e viszonyok feltárulása azt a folyamatot is megmutatja, hogy hogyan merevülnek embernyomor itó dogmává, torzulnak manipulációvá a személytelen eszmények, a tekintélytisztelet külsődleges kötelességgé, illetve korrupcióvá, s mindez hogyan öröklődik, a következő nemzedékben teljes cselekvésképtelenséget, s végül az egész gépezet - az.egész társadalom - pusztulását okozva. Az átöröklés tanának - mely már a Nórában is felbukkant - biológiai,aspektusánál lényegesebb itt absztrakt-társadalmi jelentése. Tehát a minden értéket felszívó, bekebelező társadalmi gépezetet látjuk, mely önmagát dönti romba. Az emiitett szkizofrén viszonyok ábrázolása ad kettős jelentést a dráma szimbólumainak is, vagyis a szimbólumok kettőssége megfelel a drámastrukturát felépítő viszonyrendszer kettősségének. A Kísértete kben bukkannak fel először a szimbólumok Ibsennél, de itt még inkább verbálisak, s az alakok.viszonyai világitják-magyarázzák meg őket, nem pedig fordítva. Ennek köszönhető példázat-, ill. illusztráció-jellegük. Ibsennek csak A vadkacs ában sikerül majd megvalósítani azt, hogy a szimbólum nem leválasztható a drámáról, hanem a dráma alakzatának működését jelenti, az alakok közötti viszonyokat "szervezi" ill. közvetíti. A drámában sokszor emlegetett kisértetek jelentése is többértelmü. Azt példázzák, hogy a halottak árnyéka pszichológiai átöröklés formájában az élők fölé kerekedik. Ugyanakkor azt is, hogy a régi nézetek és eszmék tovább kisértenek az e-, gyén érzéseiben és tudatában még racionális érvek ellenére is. A menhely megtestesíti mindazt, amire az egész társadalmi organizáció épül: a tekintélyt, az eszményt, az erkölcsöt, a,kötelességet és - mindezeket magában foglalva - a hazugságot. A kettő? viszonyrendszer azonban a menhely tartalmait is ironizálja, Mert megmutatja Alvingné hajlamát a radikális láza21
