Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Ibsen-dráma elemzése - Kisértetek

Alvingné: Manders: Alvingné Manders: Alvingné: Manders: Azt, hogy maga egy nagy gyerek, Manders. Én? /Manders vállára teszi a kezét/ Meg azt, hogy szeretném istenigazában megölelni. /visszahőköl/ Isten őrizz -; micsoda kivánságok /mosolyog/ De megrémült! /az asztalnál/ Maga néha túlságosan féktelen. Alvingné: Manders: Alvingné Manders: AÍvingné: Manders: /.../ Manders: Maga. Amikor kötelességeimre ösztökélt; amikor jónak és helyesnek magasztalta, ami ellen kétségbeesve és irtózattal lázadoztam. Ekkor kezdtem tanitását pontosan mérlegelni. Csak egyetlen egy csomót akartam fölfejteni, s amikor kioldottam, az egész szétbomlott. így tudtam meg, hogy gyárimunka volt. /halkan, megrendülten/ Életem legsúlyosabb küzdelmének ez volt hát a sikere? Nevezze inkább szomorú vereségnek. Életem legnagyobb győzelme volt az, Helén; magamat győztem le, Bün volt az mindkettőnk ellen. Amért azt mondtam magának: asszony, térj vissza hites uradhoz, amikor őrjöngve hozzám jött és fölkiáltott: Itt vagyok; a tied vagyok! Bün volt az? Soha-soha, legtitkosabb gondola18