Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
rejtjeles üzenetet is hordozhat, ha nem általános közismertségen, hanem egyéni megegyezésen alapul "jelentése". /Csak zárójelben, hogy pl. az indiai táncjáték "jelei" csak a beavatottak számára jelentenek érthető közléseket./ Másrészt mert Bécsy anyagi hordozó-ként említi a jelet, holott a jel-fogalom nem anyagi hordozó, hanem absztrakció! Idézem ezzel kapcsolatban Andor Csaba Jel - kultúra - kommu nikáció c. alapvető /ismeretterjesztőén is érthető/ munkájából a n mi a jel" kérdést, melyre egész fejezet válaszol, s ebből summázatként csak a lényeget: "a jelek bizonyos tulajdonságok összességei, vagyis tisztán absztrakciók. Persze absztrakciókkal nem lehet jelezni! A jelzés mindenkor valamilyen anyagi közvetítő segítséggel történik, /pl. a hangnál a levegő, Írásnál a papir és a tinta stb./, amit a jel anyagi hordozójának nevezhetünk; az az anyag vagy más mozgásforma, amit az egyes jelekhez hozzárendelve a jelzésnél használunk - s amit köznapi szóhasználatban jelnek nevezünk - a jelpéldány. Az egyes közlekedési táblák tehát jelpéldányok." /I.m. Gondolat, 1980, 78. o./ - eddig az idézet segítsége, hozzászólásom megvilágítandó. Vagyis Bécsy Tamás je1ről beszél /triviális értelemben/, ha pontosak akarunk lenni jelpéldányt ért alatta. De a színész jelzéseiben egész teste ha meg is jelenik mint anyagi hordozó, mégis sok más közvetítő segítsége is van a jelzésben! A szinházi előadásban még számos egyéb tényező is akad, amely nem csupán önmagát jelenti, illetve azáltal, hogy színpadon, azaz kiemelt "exkluzív" quasl-térben és látszóan is látszólagosan, azaz időben is virtualiter jelenik meg bármi, máris nem "csak" kizárólag önmagát jelenti a szinházi játékban. /Legyen az bármilyen kellék avagy diszletelem. Esetleg "allegorikusán", vagyis valóságosan ós szimbolikusan is érvényesen "megjelenő" dolog, felidézett tény, esemény, fogalom, vagy emlék stb. pl. Csehovnál a Cseresznyéskert vagy a Sirály . Ibsennél a Vadkacsa...!/ A szinész tehát - véleményem szerint - nem jel, hanem " jelző" , jelölő - természetesen nem grammatikai értelemben használom a jelző kifejezést.
