Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
különböző egyéb művészetekhez, sajátosságéit, tehát tulajdonképpen mindazokat a kérdéseket, amelyeket egyébként színházesztétika körében szokás vagy lehet tárgyalni - de itt éppen rövidsége és tömörsége miatt, igen áttekinthető módon. Nagyon hasznosnak Ítéltem ezt a munkát, amikor elolvastam. Lényegében két kérdéshez szeretnék hozzászólni, amely nyugtalanít és amely mindenkit nyugtalanít, aki ezzel a kérdéskörrel elkezd foglalkozni. Az egyik, az " egyneműség " kategóriája alkalmazhatóságának kérdése. Ha most visszatekintek a magam kísérletére, amit Színházesztétika cimü könyvemben irtam le, akkor be kell vallanom, hogy nem érzem megoldásnak, már akkor sem igazán és azóta még kevésbé hiszek benne. A másik a drámai nyelv kérdése, amelyet, azt hiszem, túlságosan kézenfekvőnek tekintünk, azáltal, hogy "ha dialógus, már dráma is" -, majdnem itt tartunk. Az elsőre vonatkoztatva: Akkor, amikor én ezzel elkezdtem bajlódni, akkor odajutottam, hogy a játékosság vagy a játékszerüség lenne az az absztrakció, amelyben a színházművészet, pontosabban a színjátékművészet sajátos egyneműsége megtalálható. Mint mondom, nem tartam ma már megfelelő megközelítésnek. Ha jól olvastam ebben a tanulmányban, amikor az egyneműséget elemzi Bécsy Tamás, akkor végül is odajut, hogy az egyneműség anyaga az alakok között kialakult helyzet . Azt hiszem nem kell arra külön fölhívnom a figyelmet, hogy ezzel rendkívül absztrakt valamire utal ez a meghatározás, bár valahol ugyanott keresgél, ahol egyáltalán keresgélni lehet. Heg kellene mégegyszer vizsgálni a Lukácsféle egynemüségi gondolatmenetet, amit, azt hiszem, egy kicsit fetisizáltunk. Amikor Lukács erről beszél az Esztétikum sajátosságáb an. Poppernek egy megjegyzéaéből indul ki, amelyet az egy Breughel-képpel kapcsolatban irt le. Popper elmondja, hogy az a jellegzetessége minden nagy képzőművészeti alkotásnak, hogy önmagán belül, mostmár a világszerüségen túl, az eszközeiben, - /az egyneműség a tolmácsolás eszközeire vonatkozik/- olyasfajta egymásravonatkoztatottsági
