Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)

Níoola Mangini előadása A modern Goldoni-rendezéa fejlődéséi ól Olaszországban Először is szeretnék köszönetet mondani a Magyar Színházi Intézetnek ezért a meghívásért, amely lehetővé tette számomra, hogy tizenkét évvel első látogatásom után visszatérjek Budapestre. Budapestre jönni mindig öröm, és ezt nem udvariasságból mondom, hanem azért, mert a történelem, a művészet és a természet Budapestet valóban Európa egyik legérdekesebb városává avatja. Ehhez még azt is hozzá kell fűznöm, hogy szakmailag is' különösen érdekes számomra az összehasonlítás a színház jelenlegi helyzete és a tizenkét évvel ezelőtti helyzet között. Nos, minthogy azért hívtak meg, hogy Goldoni színházáról beszélgessek önökkel, olyan témát választottam, amely, úgy gondolom, önöket is érdekli: a modern Goldoni-rendezés fejlődését Olaszországban, à téma meglehetősen összetett, így hát az érthetőség kedvéért megpróbálok igen tömören fogalmazni, tehát a lényeges összefüggésekhez igazodni. Bevezetésül néhány általános megjegyzést kell előrebocsátanom. Az olaszországi Goldoni-rendezésről beszélni tulajdonképpen annyit jelent, mint a rendezésről általában beszélni, vagyis azokról a tényezőkről, amelyek a rendezés fejlődését Olaszországban az utóbbi évtizedekben meghatározták. Goldoni, mint ismeretes, mindig is klasszikus volt, és ennek megfelelően állandóan szerepel a nagy és a kisebb színházak repertoárján. Azt mondhatnók, nem volt olyan társulat vagy rendező, amely vagy aki,előbb vagy utóbb, egyszer vagy több ízben ne vitt volna színpadra Goldoni-darabot. Az előadások sokfélesége két fő tényezőből fakad. Először is azt kell figyelembe venni, hogy Goldoni élet-